A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1934. július

— 14 — adó« helyett »tételes adó«, »vagyoni adó« helyett »százalékos adó« megnevezést óhajtott alkalmazni, szerinte »a szabatosság kedvéért«; szerintünk a régi kifejezés volt épen szabatosabb és érthetőbb. A legtöbb lényegbe vágó módosítást az V. iskolaügyi törvénynél kívánta a minisztérium, ami élénk ellentmondással is találkozott. Végeredményben azonban, tekintettel arra, hogy az egyházi törvények életbeléptetése a jóváhagyási eljárás hosszas húzódása miatt már úgyis eléggé késett és tartva tőle, hogy a kormány részéről leetfdő esetleges ismételt felülvizsgálat és visszautasítás újabb zsinati ülésszak tartását tehetné szükségessé, ami nemcsak időveszteséggel, de tetemes költséggel is járna, a zsinat a kormány-leiratban foglalt összes kívánságokat teljesítette egyetlen egynek a kivételével. Ez az egy a lelkészek állampolgárságának kérdése volt, amelynél a II. te. 23. §-ában a a zsinat fenntartotta a kormány azon kívánságával szemben, hogy csak magyar állampolgár legyen választható, eredeti álláspontját, mely szerint: »nem magyar állampolgár is megválasztható, azonban köteles a magyar állampolgárságot az esperesi engedély (concessa) kiadása előtt megszerezni«. Ennek az álláspontnak fenntartása a megszállott területeken, sőt Amerikában is élő hittestvéreinkkel való lelki és testvéri közösség fenntartása és biztosítása érdekében volt szükséges. Az 1928 május 8-án egybegyűlt zsinat törvényhozó munkássága 1933 szeptember 15-én végleg bezáródott. Október 31-én megtörtént az új törvények legfelsőbb jóváhagyása és megerősítése is. Az új egyházi törvények, a magyar királyi honvédséghez tartozók lelki gondozásáról szóló IV. és a lelkészi nyugdíjintézetről szóló IX. tc. kivételével, folyó évi január elsejével életbe is léptek; az említett két törvénycikk életbeléptetésének időpontját az egyetemes konvent fogja megállapítani. Jelen egyházmegyei közgyűlésünk legfontosabb feladatát épen az új egyházi törvényeink életbeléptetése tárgyában teendő intézkedések képezik, melyek rendkívül nagy megfontolást és alapos körültekintést igényelnek, és melyek jelentőségüknél fogva a nagytiszteletü egyházmegyei közgyűlés összes igen tisztelt tagjainak nagybecsű szíves érdeklődését méltán megérdemlik. Épen ezért nehogy a tanácskozásra szánt időt megrövidítsem, zárom szavaimat azzal az óhajtással, adja a Mindenható, hogy az új egyházi törvényeink megalkotásához fűzött nagy remény-