A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1934. július

— 12 — létesítettek és tartanak fenn kórházat. Nekünk csonkaországi magyaroknak, úgylátszik, még mindig nagyon jó dolgunk van, mert nálunk még mindig vannak felesleges erők, melyeket egyesek a felekezeti összetartás helyett a felekezeti torzsalkodásra fecsérelnek. A trianoni mesterséges határokon túl élő honfitársaink példátlanul súlyos küzdelmeit és mérhetetlen szenvedéseit látva, szivünk mélyéből kell kitörni a jogos felháborodásnak akkor, amidőn azt látjuk, hogy Barthou, Franciaország külügyminisztere hírhedt nyilatkozatában foglalt hazug állításaival, gálád lmodon meghamisítva a történelmet, ezt a szomorú állapotot, az emberhez nem illő elnyomatásnak ezt a legmagasabb fokát örök időkre rögzíteni akarja. A börtönben sínylődő fogoly előtt ütni fog egykor a szabadulás órája, ellenségeink pedig a francia külügyminiszterrel együtt a mi börtönünket örökké zárva és benne a imagyarságot minden időkre láncra verve óhajtják tartani. Meleg szeretettel és fájdalmas részvéttel kell fordulnunk sokat szenvedő elnyomott és üldözött magyar véreink és hittestvéreink felé, de őszinte bámulattal, csodálattal és tisztelettel is az ő erős lelkületük, kitartásuk és áldozatkészségük iránt, mellyel a példátlanul nehéz megpróbáltatásokat és súlyos terheket viselik, mely valóban az ősök hitére emlékeztet. Az ő szenvedéseikből és kitartásukból, az ő hitükből merítsünk mi is erőt és kitartást a mi nehézségeinkhez, mert bármily súlyos a mit 'helyzetünk és bármily nehéz küzdelmeink vannak nekünk is, csonkaországi magyaroknak és reformátusoknak, mégsem hasonlíthatók ezek ahhoz, amelyek tőlünk elszakított testvéreinknek jutottak osztályrészül. Ebből a magyar őserőből és a keresztyén hitből táplálkozó kitartásból merítsünk reményt a jobb és boldogabb jövőre, mely a nagy költő szavai szerint jönni fog, mert jönni kell. Ebben a biztos reményben bátran kiálthatjuk oda a sokak által még ma is nagynak tartott, de ma rablógyilkos bandákkal cimborázó francia nemzet képviselőjének: Nem! Nem! Soha! Még egy évfordulóról kell megemlékeznünk. A közel múltban volt 50 esztendeje annak, hogy a keresztyén ifjúsági mozgalom nálunk megindult. Egyházi életünk egyik fenkölt lélekkel, ősi kálvinista hithűséggel megáldott vezére, Szilassy Aladár hivta azt életre. A keresztyén ifjúsági munka, amely a külföldi evangéliumi egyházakban olyan hatalmas fejlődést és oly szép és