A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1933. július

Mindenek előtt meg kell emlékeznem arról a súlyos veszteségről, amely nemzeti életünket hazánk egy kiváló fiának elköltözésével érte. Apponyi Albert gróf Istentől adott ritka tehetségével, hatalmas szellemi képességeivel, páratlan tudásával messze kimagaslott kortársai közül. Kiváló szónoki tehetsége és ritka nyelvtudása olyan csodálatos adomány volt, amellyel a földkerekségén a multat és jelent összevéve is alig dicsekedhetik valaki és amely hallgatóit nemcsak anyanyelvén, de idegen nyelveken is példátlanul le tudta bilincselni. Belpolitikai működése válthatott ki kritikát több oldalról, azonban külpolitikai és általában külföldi szereplésével olyan becsületet és elismerfést szerzett a magyar népnek, amellyel örök hálára kötelezte nemzetét. Már a régi béke időben, amidőn Amerikában járt körúton, Ö volt a negyedik külföldi és közöttük Kossuth Lajos után a második magyar, akit az Északamerikai Egyesült Államok szenátusában ünnepélyesen fogadtak és ott a felszólalást megengedték neki. A háború utáni szomorú időkben a magyar nemzet igazságának és jogainak méltó és hivatott védője és szószólója lett és nem Ő rajta mult, hanem a teljels meg nem értés és rosszakarat volt az oka, hogy hatalmas munkáját a béketárgyalásokon nem koronázhatta siker. A Népszövetség többé-kevésbbé ellenséges talaján később is mindenkor bátrían képviselte a magyar ügyet és igen tekintélyes részei volt abban, hogy a magyar igazság lassanként utat tört magának a bennünket nem ismerő és meg nem értő külföld előtt. A nemzet érdekében folytatott e nemes és hazafias munkássága közben érte el Öt a halál. Hü és igaz fia volt hazájának, de

1 hűséges és jó fia annak a keresztyén egyháznak is, amelyhiez tartozott, akinek egész közéleti munkásságán és magánéletén is végig vonult az egyházhoz való ragaszkodás és az öntudatos vallásosság. Vajha a jó Isten adna a magyar hazának hozzá hasonló hatalmas tehetségű honfiakat és református egyházunknak is olyan kiváló, egyházias gondolkozású és nemcsak szavakban, hanem tettekbeu is az egyházhoz való ragaszkodásról tanúskodó férfiakat, mint Apponyi Albert gróf volt, akinek emléke előtt kötelességünknek tartjuk mi is hazafias kegyelettel meghajolni. Őszinte szeretettel üdvözlöm egyházmegyénk egyik kiváló munkását: Konkoly Thege Sándor világi tanácsbiró úr Őméltóságát abból az alkalomból, hogy a Kormányzó úr őfőméltósága