A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1932. július

— 4 — súllyal üli meg a lelkeket. Ezekben a nehéz időkben elsőrendű kötelesség, hogy kettőzött gonddal őrködjünk egyházunk nagy érdekei felett. Mindenekelőtt meg kell melékeznem arról a mindnyájunkat mélységes megdöbbenéssel érintett és igen könnyen végzetessé válható szerencsétlenségről, amely a közelmúltban Magyarország legelső emberét, Horthy Miklós kormányzó úr őfőméltóságát érte. A jó Isten meghallgatta az imát, melyet minden jó magyar ember siivének szeretetébe zárt Kormányzónkért küldtünk az egek felé, és megóvta Őt ez alkalommal is, megtartva az ő drága életét a magyar nemzet részére. Adjunk hálát az égnek forró imával, és kérjük a Mindenhatót, hogy erős oltalmazó kezével a jövőben is álljon ott országunk Kormányzója mellett és tartsa meg Őt sokat szenvedett hazánknak beláthatatlan időkön keresztül. Mély tisztelettel indítványozom, hogy hódolatteljesen üdvözöljük Horthy Miklós kormányzó úr őfőméltóságát az Űr Isten kegyelméből történt szerencsés megmenekülése alkalmából és biztosítsuk Őt mélységes tiszteletünkről, hűséges szeretetünkről és ragaszkodásunkról. Azt hiszem, egész egyházmegyei közgyűlésünk osztatlan érzését tolmácsolhatom, amidőn legőszintébb sajnálatomnak adok kifejezést afölött, hogy mindnyájunk által meleg szeretettel övezett és mélyen tisztelt Püspök urunk Őméltóságát ezúttal nem üdvözölhetjük körünkben. Jól tudjuk azonban, hogy az a pihenés,; amelyet Ő az előtte annyira kedves távoli Hollandiában, velünk melegen rokonszenvező hittestvéreink hazájában keres és talál' meg, az Ő részére valóban megérdemelt és szükséges nyugalmat biztosít. Az Ő mindenre kiterjedő gondossága és figyelme örökké működésben van, szüntelenül munkálkodó szelleme, páratlan tevékenysége itt bent az országban, működésének szinterén pihenést nem ismer. Bár a legutóbbi esztendőben a püspöki egyházlátogatások folytatása épen a kedvezőtlen gazdasági viszonyok miatt elmaradt, minden alkalmat megragadott Püspök urunk, hogy egyházkerületünk gyülekezeteit különböző ünnepélyes alkalmakkor felkeresse és személyes megjelenésével és a benne élő hatalmas erővel erősítse hennük a hitet. Fáradhatatlan és eredményekben gazdag volt munkássága ez évben is nemcsak egyházkerületünk, hanem egyetemes egyházunk életében is, ahol nem volt olyan mozzanat, amelybe bele ne kapcsolódott volna. Sőt kiterjesztette lelkének meleg szerető gondoskodását még a hatá-