A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1932. július

— 16 — azt is, hogy »nekünk az a hivatásunk, hogy a pislogó gyertyabelet ne oltsuk ki, de annak melegítő fényét igyekezzünk minél tovább fenntartani, hogy ez a fény világoljon az emberek előtt s ezért a fényért is dicsőítsék az emberek a mennyei Atyát«. Nézetem szerint a kis gyülekezetek mind történelmileg; külön-külön fejlődött önálló egységet alkotnak, amelyeknek ha önállóságuktól megfosztjuk azokat, életrejük lenne elvágva és más gyülekezethez kapcsolva, nagyon nehéz lenne életműködésüket az új közösségben ismét megindítani. A kis egyházakban a legtöbbször igen nagy erkölcsi erő lakik. A tapasztalat általában azt mutatja, nemcsak nálunk,( de az ország minden részén, hogy ja kis gyülekezetekben aránylag sokkal nagyobb az áldozatkészség; hiszen minden időkben úgy volt, hogy a gyengeség és főleg a kisebbség tudata fokozta az energiát és a kitartást és aránylag nagyobb eredményeket produkált, mint a nagy, kényelemben élő, többségi előnyöket élvező tömegek. Nemzeti szempontból is fontosnak kell tartanom a kis gyülekezetek fenntartását, mert ezek, ha talán a mi egyházmegyénkben nem is, de egyebütt ,igen gyakran nemzetiségi vidékeken vannak szétszórva, esetleg nemzetiségi többségű községek törpe kisebbségét alkotják, ahol egyenesen nemzeti missziót teljesítenek, a magyarság őrállói, amely nagy jelentőségű hivatásukat nem tudnák tovább teljesíteni, ha lelki és szellemi vezetőiket, lelkipásztoraikat elveszítenék. De őrállói ezek magyar református egyházunknak is, amelyet pedig fenntartani és erősíteni, mint az ősöktől ránk hagyott drága örökséget, legszentebb kötelességünk. Református egyházunk az ország minden részében, a színmagyar vidékeken is mindenkor a nemzeti érzésnek volt zászlóvivője, hiven lobogtatta ezt mindig fennen, ragyogó példával szolgálva más felekezetek részére is. Azt a gondolatot, hogy a gyengébb gyülekezetek megszüntetése árán erősítsük a nagyobbakat, elfogadhatatlannak kell tartanom, mert az igazság és méltányosság, különösen a keresztyén hit igazsága, a Krisztus parancsa csakis azt kívánhatják, hogy az erősebb segítsen a gyengébben és nem megfordítva. Azoknak a nagyobb gyülekezeteknek, amelyek nincsenek kellőleg pastorálva, a terhei ma is jóval kisebbek, mint a kis egyházközségeké; sajnos, hogy a gyülekezeti élet fejlesztése tekintetében ezek a inagy, főképen alföldi egyházak messze elmaradtak a kicsiny eklézsiáktól. Távol legyen tőlünk a politika, de sajnos, úgy van,