A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1932. július

— 11 — meg az ő reformátori munkássága Zürichben, a szabad Svájc földjén, amelyet azonban épen abban az időben közelről fenyegetett a veszély, hogy vagy a császár zsarnoki uralma igázza le, vagy a francia király zsoldjába kerül. Ő volt az, aki először hirdette itt az evangéliumot a maga tisztaságában, kimondva, hogy mindent az evangélium próbakövén és Pál tüzénél próbálunk meg és amit azzal megegyezőnek találunk, azt megtartjuk, amit nem, azt elvetjük. De nemcsak a hit és az egyház megtisztításáért küzd, nemcsak ezt akarja az evangélium alapjára visszavezetni, hanem hazáját is szolgálni akarja és küzd ennek szabadságáért is. Nemcsak Istentől elhívott reformátor ő, hanem izzólelkü hazafi és kiváló szervező erő, aki az evangélium ügyét és hazája szolgálatát mindenkor szorosan össze tudta kapcsolni. És épen ez az a vonás, amelyben oly nagy a közösség Zwingli és a magyar reformátusság között, mert hiszen református egyházunk tagjainál is a református eszményekhez és hithez való ragaszkodás és az olthatatlan, áldozatos hazaszeretet mindenkor elválaszthatatlan volt egymástól. Miként bevezető szavaimban mondottam, az utolsó esztendők alatt súlyos gazdasági válság zudult rá az egész világra. Érzik azt a különböző népek, akár szerencsétlenül, akár szerencsésen kerültek is ki a nagy világégésből; az öldöklő háborút befejező kényszerbékék súlyos következményei kezdenek a győztesekre is visszahatni. De mégis különösen súlyosan érzi ezt különleges fekvésénél, hátrányosabb helyzeténél, gazdasági viszonyainál és főképen legnagyobb mérvű megcsonkítottságánál fogva a mi szerencsétlen hazánk és vele együtt nagyon természetesen a vele jóban és rosszban egyaránt összeforrott magyar református egyházunk is. A mezőgazdasági cikkekben való világtúltermelés,, a mezőgazdasági cikkek nehezen szállítható volta, a kiviteli és értékesítési nehézségek mind azt okozzák, hogy az agrár országok érzik elsősorban és legnagyobb mértékben a gazdasági válságot, azok az országok, amelyeknek léte elsősorban a mezőgazdasági termelésre van alapítva, amelyeknek akár szántóföldi terményekben, akár állatfélékben kiviteli feleslegük van. Sajnos, ezek közé tartozunk mi is, érezzük tehát ezt és pedig még fokozottabb mértékben, mint más agrárállamok. Nálunk amellett, hogy elsősorban mezőgazdasági állam vagyunk, hogy lakosságunk legnagyobb része mezőgazdasággal foglalkozik és abból él, a nem mezőgazdasággal foglalkozó lakosság érdekei is elválaszthatatla-