A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. július

- 30 — nemcsak a vármegyéhez, hanem a belügyminiszterhez is, természetes azonban, hogy minden fórumon elutasításra találtak. A békesség azonban helyre nem állhatott, sőt az aránylag jelentéktelennek látszó esemény következtében a község politikai tekintetben is két pártra szakadt. Körorvosi állások betöltésénél sem az arravalóság, a képzettség és hozzáértés, hjanem a felekezeti hovatartozóság a döntő és amidőn a felekezeti alapon lefolyt korteskedés után az orvosi körhöz tartozó községek kiküldöttei és az alispán által ugyanilyen számban kijelölt környékbeli megyebizottsági tagok együttesen véletlenül a protestáns jelöltet választják meg, úgy ismét megindul a fellebbezés, amidőn minden lehetetlen dolgot előráncigálni igyekeznek. Ha egyéb tisztviselői állások betöltéséről van szó, bármily jelentéktelennek látszó állások is azok, vannak városok, sőt vármegyék is, ahol az első feltétel, hogy felekezetileg megfelelő legyen az illető; némelykor még a képesítés sem számít, ha olyan állásról van szó, amelynél ezt a| törvény szigorúan nem irja elő. Egyik szomszéd vármegyénél idegenből importáltak megfelelő vallásfelekezetü tisztviselőket, holott erre a múltban alig volt példa, csak azért, mert nem akarták a vármegyéből jelentkező, véletlenül protestáns vallású legyénekkel a protestáns tisztviselők százalékszámát emelni. Egészen különös esetek is vannak, amidőn a kettő közül a harmadik kerül a nyeregbe. Egy pénzintézet ügyészi állásáról volt szó, amidőn egy katholikus, egy református és egy zsidó ügyvéd szerepelt jelöltként. A három közül a katholikus valamely okból visszavonult a pályázattól, mire az igazgatóság, melynek tagjai között a keresztyének feltétlenül többségben voltak, megválasztotta a zsidót, mert, mint a rossz nyelvek! beszélik, a kath. igazgatósági tagok közül azok, akiknek közelebbi egyházi, illetőleg papi nexusuk volt, oda szavaztak, azzal a megokolással, hogy az mégis csak kevésbbé veszedelmes!, mint a református; igaz, hogy az utóbbinál még az az eléggé súlyosbító körülmény is fennforgott, hogy a helybeli református egyházközség gondnoki tisztségét is bátorkodott betölteni. A régi időkben igazán senki sem törődött azzal, hogy az állami tisztviselői kar tagjai milyen vallást követnek. Ma pedig az állami kinevezéseknél és áthelyezéseknél is nagyon sok esetben megvizsgálják azt, hogy az illető hivatalnál vagy testületnél nincs-e már aránylag sok protestáns, akiknek számát tehát