A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. július

— 58 — nem titkolhatja el jogos aggodalmát sem a takarékossági törvény olyan végrehajtása miatt, mely a négyszázados magyar református nemzeti kulturának olyan őrtornyait dönti romba és teszi muzeális emlékké egy kézlegyintéssel, melyek világoltak már akkor is, mikor még sötétség uralkodott a magyar föld szinén és elsorvasztja, visszafejleszti azokat az iskoláinkat, melyeknek továbbfejlesztését annak idején éppen az állam funkcionáriusai sürgették és követelték. Belátja egyházmegyei közgyűlésünk, hogy Nyárád II., Csögle III. tanítói állását, Pápadereske iskoláját a saját erejéből fenntartani nem képes. Ez azonban nem jelentheti a fenntartói jogról való lemondást, hanem csak a kikényszerített szüneteltetést, minek következtében az egyházközség, országos törvényekben biztosított jogánál fogva, változott körülmények között állását, illetve iskoláját visszaállíthatja. Pápadereskét utasítja, hogy haladéktalanul tegye meg a lépéseket a lelkésztanítói állás megszervezésére és iskolájának ez alapon való fenntartására s erről az egyházi főhatóság útján a kultuszminiszter úr sürgős értesítését rendeli el. Pápakovácsinak és Nagygyimótnak iskolája fenntartását kimondó, a hithősök utódaihoz méltó határozatát elismeréssel jegyzi fel a közgyűlés s felhívja a nevezett egyházközségek presbitériumát a jelenlegi tanerők elhelyezése után az egyházi hatóság irányítása mellett új tanítók beállítására. 4. A másvallásu tankötelesek miatt szükségessé vált csetényi III. tanítói állás szervezésénél tanúsított miniszteri elbánásban indokolatlan önkényeskedést, egyházi és iskolai autonomiánk ellen irányuló szembeszökő sérelmet lát az egyházmegyei közgyűlés, tekin-