A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. július

- 32 — sítéssel biró okleveles gazdák. Legkomolyabb jelölt volt már másfél évvel a választás megejtése előtt egy vármegyebeli származású és itt atyja, családja és saját működése révén is köziismert okleveles gazda, családos ember, aki kiváló képesítése mellett a világháborút becsülettel harcolta végig, sőt elszenvedte az orosz hadifogság gyötrelmeit is. Szerencsétlenségére azonban véletlenül evangélikusnak született. Ellene tehát bizonyos körök részéről aknamunka indult meg a sok pályázó egyikének érdekében, akinek neve csak pár hónappal a választás előtt tűnt fel. Minden követ megmozgattak az utóbbi érdekében. Az egyesület tagjainak többsége azonban, amely kétségkívül róm. katholikusokból állott, hiszen a tagoknak kétharmadrésze katholikus, titkos szavazással mégis a protestáns vallású jelölt mellett döntött, nem a felekezeti hovatartozandóságoti, hanem az érdemet, rátermettséget és igazságot tartva szem előtt. Erre megindult az intrika, a vádaskodás és gyanúsítások áradata azzal, hogy mi megint felekezeti kérdést, protestáná kérdést csináltunk. Ezzel szemben pedig az az igaz, hogy ők csináltak felekezeti kérdést, ami azonban a gazdák többségének józan belátása folytán nem vezetett sikerre. Még ma is hallatszanak hangok ellenünk e jelentékenynek igazán nem mondható állás reájuk nézve nem sikerült betöltése miatt. Vagy ott van pl. a vármegyei kisgyülési tagok választása, mely még 1929 őszén történt, amidőn a helytelen szavazási, rendszer folytán nem tisztán a hivatalos lista került be, hanerrf a póttagoknak jelölt bizottsági tagok egy része rendes taggá, a rendes tagoknak jelöltek egy része pedig póttaggá lett megválasztva és véletlenségből a 24 kisgyülési tag közé majdnem fele-fele részben kerültek be protestánsok és katholikusok. Mi, akik a vármegyénél kellő befolyással bírtunk, Püspök urunk őméltóságával az élünkön azonnal akciót indítottunk az iránt, hogy a protestáns bizottsági tagok egy része mondjon le, amit keresztül is vittünk, hogy így a katholikusok túlsúlyba kerüljenek és ennek folytán került be többek között a kath. egyházi egyik főpapja is a kisgyülésbe. Ezt azonban elfelejtették nekünk és azt ma is emlegetik, hogy a kisgyülési tagok választása sérelmes volt a katholikusokra nézve és hogy ott szintén protestáns előretörés nyilvánult meg és ezt minden ok nélkül a fejünkhöz vágják, holott részünkről semmiféle felekezeti tendencia az említett választásnál meg nem nyilvánult.