A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. július

— 29 — Ebben a mentalitásban élve, szivem, lelkem mélyen ettől lévén áthatva, fájó szívvel kell most megállapítanom, hogy, sajnos, a mult esztendőben tett megállapításaim a felekezeti békességet zavaró jelenségek átmeneti és múló jellegére nézve tévesek voltak és hogy azok a reményeim, amelyeknek kifejezést adtam, hogy az együttes összefogó nemzeti munkának a magasabb nemzeti eszmék szolgálatába való állítása érdekében a felekezeti békesség meg fog szilárdulni, a legtávolabbról sem váltak valóra; sőt azok, sajnos, az üjabb idők tapasztalatai és tanulságai szerint a távol bizonytalan ködébe foszlottak szét. Azt tapasztaljuk, hogy a többségben levő róm. kath. egyház minden téren igyekszik a többségi elvet előtérbe tolni és többsége erejét éreztetni és érvényre juttatni. Az embereket a társadalmi életben, az egyesületi életben, a közélet különböző terén és a politikai életben is aképen kezdik osztályozni, hogy milyen a keresztlevelük. És ebben a felekezeti megkülönböztetésnek gyakorlásában és ezzel kapcsolatban a felekezeti ellentétek szításában nem csupán felelőtlen elemek vesznek részt, hanem némely helyen burkoltabb formában és nem nyilvánosan, de némely helyen nyíltan is az egyház felelős vezetői is. A burkolt és a titok leplével övezett forma és a nyilt fellépés a szerint váltakoznak, hogy a körülmények miként teszik azt szükségessé és célszerűvé. Kisebb dolgoktól a legnagyobbakig mutatkoznak ezek a jelenségek, amelyek egyáltalában nem szolgálják a társadalom egységének, még kevésbbé a nemzeti egységnek nagy érdekeit, hanem amelyek a bomlasztás csiráit rejtik magukban. A múltban, főleg a háború előtti időkben sohasem kereste senki, hogy ki milyen vallású, a községi, vármegyei és az országos közélet terén is a rátermettség volt a döntő. Még néhány évvel ezelőtt is ismeretlen fogalom volt ez a legtöbb helyen. Most ez kezd megváltozni, vagy már meg is változott. Azelőtt nem törődtek vele az emberek a vegyes felekezetű községekben, hogy ki milyen vallású, amidőn birót, elöljárókat, községi képviselőtestületi tagokat kellett választani. Újabban már nem közömbös ez sem és azért, mert egyik nagyközségben az egyik elöljárói állásra az általános titkos szavazati jog alapján megtartott szavazással nem katholikus, hanem református nyert megválasztást, felfordult a község békéje és az elégedetlenek minden jogos alap hijján megfellebbezték a választási