A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. július

— 11 — o/o-át kötelesek fizetni, a szórványban lakók pedig, ha a szórvány az anyaegyháztól nem fekszik öt kilométernél nagyobb távoívságra, úgy a teljes egyházi adót kötelesek fizetni, ha pedig a, szórvány öt kilométernél távolabb van az anyaegyháztól, vagy pedig az egyháztag iskolafenntartásban köteles résztvenni, úgy az érvényes adókulcs szerint reá kivethető összes egyházi adónak csak 50o/o-át tartozik fizetni. E rendelkezések szerint is a külbirtokosok és a szórványban lakók egyházi adója a jelenleg fennálló állapottal szemben 100<>/o-kal fog emelkedni. Erős vitára adott még alkalmat az a kívánság is, hogy a jogi személyek, tehát az egyházak, egyházi testületek, iskolák, alapítványok, egyházkerületek is fizessenek egyházi adót. A zsinat az idevonatkozó javasl ltokat, mint már a bizottságban is történt, itt is elvetette, bár nagyon súlyos és alapos érvek: szóltak a megadóztatás mellett is, mert hiszen azon egyházközségek szempontjából, amelyek területén valamely egyházi, vagy alapítványi jellegű birtok fekszik, nagyon indokolt és méltányos volna a megadóztatás. Az adótörvényjavaslatnak főleg az általános vitájánál felszólalt szónokok legnagyobb részben hangsúlyozták az állami támogatás elégtelen voltát, sürgették és hangoztatták annak szükségességét, hogy az az állami törvényeknek és egyházunk szükségleteinek megfelelő módon igazságosan rendeztessék. Ezek a felszólalások bármennyire is olyan igazságokat tartalmaztak, amelyeknek megvalósítása egyházunk elsőrendű érdeke, inkább csak elvi jelentőségűek voltak, mert sajnos arra, hogy egyházi szükségleteink az őket megillető jogos mértékben az állam részéről a közeljövőben kielégítést nyerhessenek, alig számíthatunk, még kevésbbé lehetne tehát erre bármit építenünk. A Magyar Országos Református Egyházi Közalapról szóló törvényjavaslat vitája jóval rövidebb ideig tartott, mint az adójavaslaté. Ennek ugyancsak Vargha Sándor esperes volt az előadója. A közalap nagy és egyetemes jelentőségéhez méltóan általános érdeklődés mutatkozott a törvéyjavaslat iránt. Ennek az országos segélyalapnak a fontossága mindenkor nagy volt a múltban is, és ez csak növekedhetik a jövőben, mert hiszení amidőn olyan messze vagyunk a bennünket jogosan megillető államsegély teljességének elnyerésétől, sokszoros fontossággal bir ennek az alapnak a megerősítése. Viszont szem előtt kell tartanunk azt is, hogy az egyházak és hivek teherbiróképességük