A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1930. július

— 5 atyai meleg szeretetének és jóindulatának teljességével érdeklődött az egyes egyházközségek és azok híveinek állapota, sorsa, ügyes-bajos dolgai iránt, szerető gondoskodásának jeleit éreztetve azokkal. A főpásztori körút magasztos lefolyása örökké, felejthetetlen lesz gyülekezeteink és híveink előtt és mindazok előtt, akik ezen Püspök Urunk kíséretében részt vehettünk és meg vagyok róla győződve, hogy ez apostoli munkának a lelkeknek igaz keresztyén buzgóságban, Krisztus iránti hűségben és egyházunkhoz ragaszkodásban való építése terén meg fog lenni a legáldásosabb maradandó eredménye. A püspöki körút sikere tekintetében a főérdem elsősorban esperes urunké, aki fáradhatatlan munkával, mindenre körültekintő példás buzgósággal és gondossággal készítette azt elő és intézte a rendezést* Ezért előtte itt egyházmegyénk részéről legőszintébb hálás köszönetünket fejezem ki. De elismerés és köszönet illeti meg a nagytiszteletü lelkész urakat és a tanítói kar igen tisztelt tagjait és az egyházak presbitériumait is, akik az ő buzgó, odaadó munkájukkal az egyes gyülekezetekben a püspöklátogatást e nagy jelentőségű és ritka eseményhez méltó módon előkészítették és megrendezték; köszönet és elismerés illeti meg a nagytiszteletü lelkészné asszonyokat és a tekintetes tanítóné asszonyokat is, nemkülönben az egyes egyházközségekben szép működést kifejtő egyesületek vezetőit, akik közreműködésükkel annak sikeréhez a legnagyobb mértékben járultak hozzá. Én magam is azon igyekeztem, hogy szeretett Főpásztorunkat az összes gyülekezetekbe elkísérjem. Sajnos, ebbeli legjobb szándékom nem válhatott teljes mértékben valóra, mert gyengélkedésem folytán három egyházközségben, legőszintébb sajnálatomra, nem jelenhettem meg. A generális vizitációval kapcsolatban azonban mégis valóra válthattam régi tervemet, meglátogathattam azt a néhány egyházközséget is, amelyeket mindeddig még felkeresni nem volt módomban. így most már egyházmegyénk összes egyházait szerencsés lehetek közvetlenül ismerni. Igazán restellem, hogy csak most jutottam el idáig, mert bizonyára méltóztatnak emlékezni reá, hogy egyházmegyei gondnoki működésem első esztendejében az egyházközségek felerészét látogattam meg boldogult esperes urunk kíséretében, azonban mindjárt a második évben közbejött egyéb nagymérvű elfoglaltságom következtében a gyülekezetek másik felének fo-