A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1930. július
— 35 dezéséért hálás elismerését és köszönetét nyilvánítja, — kéri az egek Urát, védje, oltal r mazza életét, egészségét, testi, lelki erőit, hogy szolgálhassa anyaszentegyházunkat, egyházmegyénket még igen sokáig buzgósággal, derűs munkakedvvel az örökkévaló Isten dicsőségére. Ad 5. Egyházmegyei közgyűlés el nem halványulható történelmi emlékül őrzi meg főtiszteletü és méltóságos Püspök űrnak az esperesi hivatalhoz intézett 1716/1930. sz. leiratát, mint egész egyházmegyénk hithűségének e hit buzgó apostola, egyházi életünk bölcs vezére, kormányzója, melegen érző főpásztora, százak jóltevője iránt a generális vizitáció alkalmával lelkesült örömmel kimutatott ragaszkodó szeretetének, megingathatatlan hűségének, őszinte hódolatának és mély hálájának fénylő dokumentumát. Őméltóságának e leiratában kifejezett hő vágyát és áldáskivánását teljesítse be az áldásokkal gazdag Isten. Ad 6. A takácsi egyházközség tűzvész által sújtott tagjai iránt mély és őszinte részvétét, Püspök úr őméltóságának a megtört szivü, megrendült lelkű hivek gyülekezetében tartott gyógyító, erősítő igehirdetéseért háláját és köszönetét fejezi ki a közgyűlés. Midőn az egyházmegyei közgyűlés örömmel értesül az esperesi jelentésből Püspök úrnak a tapasztaltak felett nyilvánított elismeréséről, ugyanakkor féltő szeretettel kéri a kebelbeli gyülekezeteket és azoknak presbitériumait, viseljék szivükön a Főpásztor ajkáról hallottakat, soha ne tévesszék el szemük elől azt az irányt, melyet Püspök úr őméltósága bölcsen jelölt ki mindenütt az egyház külső-belső építésének, a lelkek hitben való megerősítésének, Istenben vetett bizodalma, Krisztushoz és az ő evangéliumához való ra3*
