A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1929. július
— 8 — telnek és amely egyedül méltó a református keresztyénség emelkedett szellemi felfogásához. Minden melléktekintetet és minden kicsinyes szempontot félre téve a vita állandóan magas elvi kérdések körül forgott, szem előtt tartva természetesen a gyakorlati élet szempontjait is. A különböző felfogások képviselőit kizárólag az egyház legtisztább érdekei vezették felszólalásaikban, habár azokat eltérő felfogásuk szerint különböző módon vélték is megvalósíthatni. Rendkívül nagy munkát végzett az előadó Makláry Károly kunhegyesi lelkész, aki az egész hosszú tárgyalás folyamán bámulatos tudásáról, ritka éleselméjéről és logikájáról és páratlan munkabírásáról tett fényes tanúságot. A vita legnagyobb része a fő ütköző pont körül mozgott, hogy megmaradjon-e a gyülekezetek teljes és korlátlan választási joga, avagy az ajánlás vagy jelölés bizonyos módon bevezettessék-e. A hosszú és rendkívül tartalmas vita szónokai közül ki kell emelnem az előadón kivül Ravasz László és Antal Géza püspök urakat, Kováts István theológiai igazgatót, Szentpéteri Kun Béla és Tóth Lajos egyetemi professzorokat, Janka Károly, Medgyasszay Vince egyházkerületi főjegyzőket, Juhász László, Farkas István espereseket, Farkas Géza és Herczegh Béla egyházmegyei gondnokokat. A hosszú és beható vita, melynek elején az ellentétek szinte áthidalhatatlannak látszottak, a lehető legszebb keresztyéni módon, evangéliumi szellemben, egyházunk érdekeinek és a református keresztyén felfogásnak legmegfelelőbben, békés megegyezéssel és teljes egyöntetű megállapodással ért véget, melyet a kétféle álláspont néhány képviselőjéből alakult egyeztető bizottság létesített, amely bizottságnak csekélységem is tagja volt. A mindenki által örömmel fogadott megállapodás értelmében a lelkészi állás betöltésénél alapelvül a meghivási módszer vétetett. A meghivási eljárás szükség esetén háromszor is megismételhető, és pedig először a presbitérium, azután a választók általános többsége által kivánt jelöltek személyével kapcsolatban, végül ha ez sem vezetne sikerre, az egyházmegye elnöksége által ajánlott egyénekre nézve. Csak ha a meghivási eljárás többszöri megismétlés után végleg sikertelen marad, kerülhet sor a lelkészi állásnak pályázat utján való betöltésére, mely esetben a pályázók közül jelölésnek van helye, amit az esperes elnöklete alatt az egyházmegye és az illető egyház presbitériuma által kiküldött