A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1929. július

— 5 — esnie, mert a gonoszok attól tartottak és pedig méltán, hogy az Ű hatalmas egyénisége alkalmas lehet gátat vetni a rombolás pusztító munkája elé, mely az Ő életbenmaradásával nem lehetett volna teljes. Érte hullatott könnyeinket letörölhettük ugyan, de azok soha fel nem száradhatnak, annál kevésbbé, mert hiszen Tisza István mártyrhalála szervesen összekapcsolódik, szinte egyet jelent a régi boldog és nagy Magyarország összeomlásával. Az októberi lázadással egy minden erkölcsi és nemzeti érzésből és felfogásból kivetkőzött bűnszövetkezet ült az ország nyakára, mely alávaló áruló módon megnyitotta az utat az ellenséges hofdák előtt az ország belsejébe és ezer éves szeretett ősi hazánk testét szabad prédájává tette a minden oldalról reánk leselkedő rabló szomszédoknak. Ezt követte a még szomorúbb emlékű kommunizmus, a gyilkosok és banditák rémuralma, amidőn a nemzeten élősködő kisded csoport lábbal tiport mindent, ami szent, az Isten és vallás, nemzet és haza fogalmát és szentségtörő kezekkel ki akart irtani az emberek lelkéből mindent, ami szép, jó és nemes, mindent, ami a keresztyén erkölcsi felfogáshoz tartozik. A legjobb magyar hazafiak szenvedtek vértanúhalált vagy börtönt csak azért, mert ragaszkodtak a nemzeti eszményekhez és keresztyén hitükhöz és erkölcsi felfogásukhoz. A tiz évvel ezelőtt mindnyájunkra ólomsúllyal nehezedő gyászos emlékű uralom hála Istennek nem tartott sokáig. Az Ür nem engedte az ő népét elveszni, ütött az óra, mely a sátán karmai közül való szabadulást meghozta, a súlyos megpróbáltatásnak vége lett, sajnos azonban annak következményeit nyögjük ma is, mert hiszen a reánk kényszerített trianoni békének az októberi lázadás és a kommunista uralom voltak közvetlen okozói, amelyek az ország nagy részét kiszolgáltatták az ellenségnek és a nemzet életerejét elsorvasztva azt minden ellenállásra képtelenné tették. A Kárjolyi-féle lázadás és a bolsevizmus nélkül a háború és annak óriási vérveszteségei után is, legalább a szorosabb értelemben vett Magyarország meggyengülve bár, de egységesen állna ma is régi határai között. Az ősi magyar haza romjain, összeszűkült határaink között megindult nemzeti újjáépítés nagy munkájából a többi nemzeti erőkkel együtt magyar református egyházunk is derekasan és becsülettel vette ki a maga részét, büszkén és önérzetesen hangoztathatjuk, hogy az ősi tradíciókhoz méltón ebben a nagy és