A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1929. július

20 — tem ki április 9-re. Közben az ott szolgáló helyettest elrendeltem, a többséget nyert jelölt pedig, elfogadván a másik gyülekezetnek választását, visszalépett. — Április 7-én a kisebbségben maradt jelöltnek levelét vettem, mellyel pályázatát visszavonta, 8-án reggel 8 órakor táviratilag jeleztem ezt az illetékes helyekre. Ugyanazon választás előtti napon délután 1 óra tájban küldönc hozta a jelölt levelét, mellyel pályázatát mégis fenntartja. Ezt aztán már nem fogadtam el, visszatértem eredeti álláspontomra és azt itt ezennel le is szögezem. Ha a pályázó a jelölés megtörténte után pályázatát visszavonja, választhatósági jogosultságát elvesztette s azt csak új pályázathirdetés és új jelölés alapján nyerheti vissza. Két jelölt maradt hát a 9-i választásra s a törvényes fofmák megtartásával, a választók felének jelenlétében egyhangúlag megválasztatott Vikár Zoltán s.-lelkész. A vissza nem fogadott jelölt hivei nem jelentek meg a választáson, nem is fellebbeztek ugyan, de több jómódú egyháztag, úgy Püspök úrnál, mint nálam egyházunkból kilépését jelentette. A nehéz ügy orvoslása reám bízatván, megfelelő levelemmel a magukat megbántottnak érzetteket kiengeszteltem. Személyesen kerestek fel megnyugvásukat jelenteni. Bizonyos, hogy nehezen fog helyreállni a gyülekezetben a kívánatos békesség! Remélem a legjobbat! A választást aztán akadály nélkül megerősíthettem. A választott állását 1929 május 1-én elfoglalta s felkérésemre Mohácsy László tápi lelkész úr május 5-én hivatalába beiktatta. Magam nem tudtam elmenni betegségem miatt. Midőn a mezőlaki és mezőőrsi lelkészválasztások végleges megerősítését tisztelettel kérem, a két ifjú lelkészt szivem melegével üdvözlöm s életükre, pályájukra a jó Isten gazdag áldását kérem. A pápai szent gyülekezetnek még 1927-ben választott lelkipásztora, Ólé Sándor úr, állását folyó év március 13-án elfoglalta. Ünnepélyes beiktatása március 17-én történt meg a vármegye, Pápa város, katonaság, hivatalok s a hitfelekezetek képviselőinek, az egész város lakosságának és a szent gyülekezetnek nagyon élénk érdeklődésével. A beiktató beszédet Püspök úr tartotta, imát az esperes mondott. Szeretettel köszöntöm őt e nagyon fontos őrhelyen. Kitűnő képzettsége, ékesszólása, lelkesedése s eddigi életfolyamán szerzett bőséges tapasztalatai kezesség amellett, hogy nehéz tisztét sikerrel töltendi be. Vajha fényeskedjék egyháza, mint a hegyen épített város! — E helyen