A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1929. július

— 18 — társaink jelentékeny része a nemzet testéről erőszakkal elszakítva a kegyetlen elnyomó zsarnokok rabságában sínylődik, a csonka hazában maradt magyarság pedig az őt környező ellenséges államok vasgyürüjébe szorítva tengeti életét. Hasonlóképen súlyos a sorsa a magyar nemzettel egybeforrott és így szintén kegyetlen kezekkel feldarabolt magyar reformátusságnak is. Bármily nehéz sors jutott azonban osztályrészül, nem szabad csüggednünk, a bibliai Jób példájára türelemmel kell viselnünk szenvedéseinket és megpróbáltatásainkat, keresztyéni hittel és reménységgel kell tekintenünk a jövőre és bíznunk a jó Istenben, aki annyiszor megsegítette már a nehéz sorscsapások között Hozzá fordulókat. Az Ő kegyelme és segítsége a mi törhetetlen erős hitünkkel meg fogja hozni szeretett magyar házánk részére a feltámadást és ezzel a magyar reformátusság részére is a mainál szebb és boldogabb jövőt. A Nagytiszteletü Egyházmegyei Közgyűlés mélyen tisztelt tagjait szeretettel üdvözölve a közgyűlést ezennel megnyitom. Nagyságos gondnok úrnak, egyházi életünk minden mozzanatát megvilágító beszédjéért a közgyűlés hálás köszönetet mond s a beszédet egész terjedelmében e gyűlés jegyzőkönyvében kinyomatni rendeli. Esperes jelenti, hogy ma délután fél 3 órakor bírósági ülés fog tartatni, melynek tárgya lesz az időszaki tanács megválasztása és Sopronból egy egyházi adó fellebbezés. Tudomásul. 6. Olvastatván, tárgyaltatott az esperesi jelentés: Esperesi jelentés a pápai református egyházmegye 1929. év julius hó 31-1 közgyűlésére. Nagytiszteletü és Nagyságos Egyházmegyei Közgyűlés! I. Most tíz éve nem tartottunk egyházmegyei közgyűlést. 1919-et irtunk akkor. Az örök bölcsességü Isten a hazátlanság és bitangság, a hitetlenség és erkölcstelenség szennyes hullámu özönvizét zúdította már akkor mind szűkebb határok közé szorított szegény hazánkra s benne a Megváltó Krisztus egyházára. Béliái fiai vettek országlást. A haza s benne a keresztyén anya-