A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1928. július

gébb fél könnyen a rövidebbet húzhatjuk. Ha elitéljük más egyházak tagjainál az agresszivitást, még jobban el kell ítélnünk azoknál, akik ezt esetleg saját egyházunkban akarnák gyakorolni, mert ezek meggondolatlanságukkal éppen saját egyházuknak ártanak legtöbbet. Annál inkább tartózkodnunk kell ettől, mert a róm. kath. papság nagyobb része is távol van a támadó szellemtől, de főleg távol vannak ettől a katholikus világiak, csaknem kivétel nélkül. Nekünk tehát az a kötelességünk, hogy a teljes felekezeti békességet és összetartást ápoljuk abban a szellemben és azon elvek szem előtt tartásával, amelyeket egyházunk hivatott vezetői a ref. nagygyűlésen kifejtettek. Ez elsőrendű hazafias kötelességünk, mert ennek a mi kicsiny, sokat szenvedett hazánknak a jövőjét csak úgy lehet biztosítani, ha a keresztyén felekezetek körében teljes lesz az összetartás, egyetértés, ha azok a krisztusi hit parancsolta keresztyéni szeretetben, az egymás megbecsülésében egyesülnek és vállvetve dolgoznak ezer éves hazánk újjáépítésére és újból naggyá tételére. Miután református egyházunk sorsa és boldogulása mindenkor a legszorosabban össze függött a magyarság boldogulásával, röviden meg kell emlékeznem általános közállapotainkról is. Ami a belső állapotokat illeti, sajnosan kell megállapítanunk, hogy az általános gazdasági helyzet rendkívül súlyos; a termelés, és pedig főleg a mezőgazdasági, igen nagy nehézségekkel küzd. A fogyasztók pedig, miután sok kézen megy keresztül minden, rendkívül drágán fizetnek meg mindent, részben azért is, mert hiszen az iparcikkek legnagyobb részét drága pénzért külföldről kell beszerezni. A nehéz gazdasági viszonyok nyomasztó súlyát a legnagyobb mértékben érzik híveink is, akik e mellett még egyházunknál is sokkal súlyosabb terheket viselnek, mint más egyház tagjai. Ami Magyarország külpolitikai helyzetét illeti, e tekintetben örömmel kell megállapítanunk, hogy a legutolsó év folyamán örvendetes javulás állott be, aminek legelső jele volt, hogy a mai Európa egyik leghatalmasabb állama, Olaszország, melyhez bennünket a történelmi múltban a barátság és rokonszenv erős szálai fűztek: barátsági szerződést kötött velünk. De az idők jobbrafordulásának jelei mutatkoznak abban is, hogy más külföldi államokban is kezdik belátni, hogy a velünk elkövetett igazságtalanság tarthatatlan és nemcsak a mi érdekünkben, hanem Európa általános békéjének érdekében is jóvá kell azt tenni. Kötelességemnek kell azt tartanom, hogy megemlékezzem itt arról a kiváló és nemes férfiúról, aki a hittestvéreink által lakott Angliában oly hatalmasan emelte fel szavát érdekünkben, Rothermere lordról, aki önzetlenül, minden érdek nélkül, szinte példátlan nagyszabású világraszóló akciót indított meg hazánk és nemzetünk érdekében. Indítványozom, hogy egyházmegyénk is vegye ki a maga részét abból a hálából, amellyel egész nem-