A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1926. július

— 11 — tagját az anyagiak feletti aggodalom, tépelődés, jól tudván, hogy a fizetéslevelek megcsonkítására törekvés nemcsak a felsorolt egyházközségekben kísérletez s a rendkívüli nagy szükségletek nemcsak az említett egyházközségekben jelentkeznek, hanem úgy a díjlevélcsonkítás vágya, mint a rendkívüli követelmény a gyülekezetekben általános s a lelkészek munkaereje nagyrészben az azok ellen és az ezek érdekében vivott küzdelmekben emésztődik fel. Nyomatékosan ad kifejezést az egyházmegyei közgyűlése annak, hogy a jövendőért, az adócsökkentési segély késedelme esetén sem az áldott jó Isten, sem a föld szerinti hatóság előtt felelősséget nem vállalhat. Azoknak az egyházközségeknek, melyek nagy jó akarattal s áldozatkészséggel igyekeznek külsőképen is építeni az anyaszentegyházat, a közgyűlés elismerését fejezi ki; Farkasdy Gábor felsőgörzsönyi egyháztagnak áldozatkészségéért jegyzőkönyvileg mond köszönetet s őt erről kivonatban értesíteni rendeli. A hanyagokat, az anyaszentegyház testét pártütéssel marcangolókat inti és feddi, hogy a hithű atyák szent örökségét megbecsüljék s azt, amit a nevelő édesanyától, az egyháztól nyertek, a felvilágosodás s értelem fegyverét ne az édesanya ellen, hanem református hivatásuk szerint a sötétség meggyőzésére használják. Felhívja közgyűlés az egyházmegye esperesét, hogy a díjlevelek csonkítatlan fenntartása felett, mint ez időig tette, úgy a jövőben is teljes gonddal és szigorral őrködjék. A csetényi egyházközséget, közelebbről annak presbitériumát figyelmezteti az egyházmegye közgyűlése, hogy a kántortanítói fizetéslevél csonkítatlanságát, minden mesterkedés ellenében, a törvény teljes erejével meg fogja védeni és felhívja e díjlevél azonnali kiállítására és felterjesztésére.