A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1925. szeptember

Az Ő ragyogó alakjának örökké ki nem alvó fénnyel kell felettünk vezérlő csillagként tündökölni, mindenkor kell, hogy az ő emléke, mint fénylő és világító tűzoszlop vezessen bennünket keresztül a szomorú, sivár és sötét trianoni pusztaságon át egy jobb jövő felé. Az Ő hatalmas egyéniségének kell, bár el nem érhető, de követendő példánykép gyanánt lebegni mindnyájunk előtt. Talán egyetlen országban sem forrott annyira össze az egyházak élete, azok története a nemzet és állam létével és történetével, mint épen nálunk, Magyarországon. A magyar királyság megalapítása összeesik a keresztyénség felvételével. A keresztyén vallás és kultúra felvétele jelölte ki a magyar nemzet helyét az európai államok és nemzetek sorában, ez jelölte ki a fejlődés útját a következő évszázadokra, Magyarország számára, a keresztyén kultúrában való fejlődés állította Magyarországot Európa védbástyájául a Kelettel szemben, amely hivatását hazánk évszázadokon keresztül oly dicsőségesen, de sajnos, méltánylásra nem kellőképen találva töltötte be. A reformáció óta elsőrendű szerepet tölt be nemzetünk történetében a protestáns egyház, amelynek élete, fejlődése, törekvései a legszorosabban függtek össze mindenkor a magyar nemzet életével és törekvéseivel. A magyar nemzet jó és balsorsában mindenkor osztozott a magyar protestántizmus, amelynek fénykora összeesett a magyar nemzeti életnek az erdélyi fejedelmek uralma alatti fellendülésével, gyászos elnyomatása a magyar nemzet elnyomatásának szomorú időszakával, szabadságküzdelmei a magyar nemzet dicsőséges szabadságharcaival jelentettek egyet, s midőn a nemzeti szellem a 18. század végén, a 19. század elején új életre kel, jobb napok következnek be a magyar protestáns egyházra is. A magyar szellemi és irodalmi élet kifejlesztésében és megalapozásában tekintélyes része volt a magyar protestántizmusnak. Midőn a 19. század utolsó évtizedeiben a magyar nemzeti állam politikai, gazdasági és kulturális tekintetben eddig nem tapasztalt virágzásnak indult, a protestáns egyházi életnek is újabb virágkora látszott kezdődni. Majd midőn bekövetkeztek a világháború véres, pusztító évei, a magyar protestáns egyház a többi történelmi keresztyén egyházakkal együtt kivette alaposan a részét abból a hazafias munkából, amely a szivek lelkesítése, a lelkek erősítése, a csüggedők bátorítása és a lesújtottak vigasztalása terén a hazafias történelmi egyházakra várt. És midőn végre a magyar nemzet a hosszú,