A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1925. szeptember

— 5 — Az egyházmegye közgyűlése nagy örömmel veszi tudomásul a választás eredményét; a választást megerősíti s Győry János, Bocsor István és Szeremley Lajos közgyűlési tagokat a megválasztott meghívására kiküldi. 6. Dr. Jókay-Ihász Miklós úr a közgyűlésben megjelenvén, esperes-el nők tudomására hozza megválasztatását s a megválasztott hajlandóságát nyilvánítván a tiszt elfogadására s a hivatali eskü letételére, dr. Jókay-Ihász Miklós egyházmegyei gondnok az egyházi törvényben előirt hivatali esküt a közgyűlés szine előtt leteszi. Az egyházmegye esperese meleg szavakkal üdvözli az egyházmegye egész közönsége nevében az új egyházmegyei gondnokot, aki az üdvözlést s a megválasztást megköszönve, a következő, az egyházmegyei közgyűlés határozata alapján e jegyzőkönyvben közzétett székfoglaló beszédet mondotta : Nagytiszteletü Egyházmegyei Közgyűlés! Mélyen tisztelt Közönség! Midőn itt, Istennek megszentelt hajlékában jövendő hivatásom teljesítésére esküt tettem, önkéntelenül emlékezetembe idéződik, hogy majdnem két évtizeddel ezelőtt ugyanebben a templomban, ugyanezen a helyen már folyt le, egy rám nézve ugyancsak jelentős és ünnepélyes esemény. Több, mint tizenkilenc évvel ezelőtt itt részesültem a konfirmációban, amely ünnepélyes cselekmény által a református keresztyén hitben nyertem megerősítést. Bármily nagyjelentőségű volt is azonban az akkori vallástétel részemre, a most letett eskü mégis sokkal nagyobb jelentőségű, mert akkor csak saját személyemre nézve tettem fogadalmat református keresztyén hitem és egyházam mellett, ma pedig arra, hogy ezt a hitet nemcsak magam tartom meg, hanem református egyházunk vezetésemre bízott részének tagjai között a református keresztyén hitünknek és az egyházhoz való ragaszkodásnak megerősítésén munkálkodni, egyházunk épületének megszilárdításán dolgozni fogok, anyaszentegyházunk hitelveit és törvényadta jogait