A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1925. szeptember

— 16 — aki az egyházkormányzás és igazgatás terén egyéni rátermettsége mellett, hosszú évek tapasztalataival és ezen évek alatt az egyházi közélet terén szerzett érdemeknek egész sorával rendelkezik. A mi nagyon szeretett és általam legnagyobb mértékben tisztelt és nagyrabecsült esperes urunkkal minden tekintetben legteljesebb összhangban kivánok működni és öt hivatalos működésében igyekezni fogok minden erőmmel támogatni. Ami a testvér ág. hitvallású evangélikus egyházzal való viszonyt illeti, erre nézve az a felfogásom, hogy annak a lehető legbensőbbnek kell lennie. A két protestáns egyház egy közös fának a törzséből nőtt ki, egy volt a múltban a két protestáns egyház története, közös volt az a jó- vagy balsors, melyben évszázadokon keresztül osztozkodtak, egyek voltak törekvéseik, céljaik, érdekeik. Ha igy volt ez a múltban, még sokkal inkább így kell lennie a jelenben. Sohasem volt annyira szükség az őszinte, szeretetteljes, szoros testvéri összetartásra, mint épen most, midőn a trianoni békével mindkét protestáns egyház oly igen sokat veszített, ma van legnagyobb szükség arra, hogy a két protestáns egyház a testvéri szeretet láncaival összefűzve, az elszenvedett veszteségek pótlására közös munkában egyesüljenek. Az erők ezen egyesítése nemcsak egyházi, hanem nemzeti érdek is. A legnagyobb meggondolatlanságnak kell minősítenem azokat a lépéseket, amelyek a múltban a két testvér egyház egymástól való eltávolítására történtek, bárkitől és bármely oldalról tétettek is. így a magam részéről nagyon helytelennek tartom a nagygeresdi egyezség felbontását is. Félre kell tenni minden kicsinyes féltékenykedést. Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy ahol csak lehet, közösen működjünk a testvér evangélikus egyházzal. így nagyon fontos, szerintem feltétlenül közösen végzendő hivatás volna a szórványok gondozása ; oly helyeken, ahol sem egyik, sem másik protestáns egyháznak sincs gyülekezete és nincs a közelben sem, közös erővel kell egyházakat, esetleg csak fiókegyházakat felállítani és közös erővel gondozni a szórványokat. Ezzel szemben az erők szétforgácsolására vezet, ha akár egyik, akár másik protestáns egyház olyan helyeken igyekszik új egyházakat felállítani, ahol saját hivei csekély számmal vannak, a másik testvér egyháznak ellenben van gyülekezete. Közös erővel vélem megoldandóknak a különféle kulturális és jótékonysági feladatok teljesítését; a kulturegyesületekben, melyek leghatalmasabbika az Országos Protestáns Irodalmi Társaság,