A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1925. július

— 11 — d) Lelkészi karunkból kivált Fazekas Lajos adászteveli lelkész. Elkedvetlenítette az adászteveliek szükkeblüsége, díjlevél-nyügölödése. Egyike volt legképzettebb lelkészeinknek, tiszta életű, papi lelkületű, szorgalmas, hűséges pásztor. Elment hitoktatónak Kispestre. Őszintén sajnáljuk eltávozását és Isten áldását kérjük életére, működésére. Helyére az adászteveli gyülekezet Szakái Ernő tatai segédlelkészt, egyházmegyénk szülöttét, theológiai akadémiánk növendékét választotta meg folyó év junius 4-én. A választás törvényszerűen folyt le ; panasz se adatott be ellene, az engedélyt a megválasztott lelkész meghívására még se adtam ki. Az E. T. II. t.-c. 34. §. második bekezdése szerint ugyanis „Az engedély szabályszerű választás mellett s panasz beadása nélkül is megtagadható, illetőleg felfüggesztendő, ha a választó egyházközség a 6. §. d) p.-nak nem tett elegett"; t. i. a díjlevél csonkítatlan fenntartását nem biztosította. Az adászteveliek pedig kérvényt adtak be a lelkészi díjlevél módosítása iránt. A lelkészválasztás megerősítését kérem. e) Segédlelkészeink közül Szalay Benő eltávozott egyházmegyénkből. Helyére jött (Cseténybe) Demjén Károly úr. Pápán folyó évi február 16 tói junius 30-ig segédlelkész volt Ábrahám János úr. Julius 1-én eltávozott Székesfehérvárra. Helyébe nem jött senki. A többiek ma is régebbi helyükön vannak; nevezetesen Szalóky Béla Mihályházán, Barabás Árpád Tapolcafőn, Horváth Lajos Mezőőrsön, Bujáki Miklós Adásztevelen. f) Tanítóink közül nyugalomba ment már a mult tanév kezdetén Győrffy Kálmán csöglei kántortanító. Négy évtizeden át hűségesen teljesítette kötelességeit; kiérdemelte nemcsak egyházközségének, tanítótársainak és lelkészi karunknak rokonszenvét és megbecsülését, de felettes hatóságaiét is. Élvezze a nyugalmat szép családja körében jó egészségben, sok esztendőn át. Junius 22-én kaptam az értesítést arról, hogy Lajos Pál magyarszentkirályi tanító úr is nyugalmazva van folyó évi szeptember 1-től. Öt évtizeden át munkálkodott különböző helyeken anyaszentegyházunk veteményes kertjeiben és pedig mig ereje teljességében volt, igen szép sikerrel; az öregséggel természetesen gyengültek erői és munkájának sikerei csökkentek. A jóakart, az egyházhoz való hűség azonban mindvégig eltöltötte lelkét. Jó kartárs volt. Igazán rászolgált a nyugalomra; élvezze sok éven át boldogan!