A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1924. július

A rédei lelkész úr azonban nem találta alkalmasnak az időt. Így hát csak a varsányiakkal jöttünk össze istenitiszteletre. Én prédikáltam. Tóth Sándor lelkész úr vallásos költeményt szavalt. A helybeli ág. hitv. ev. tanító úr nagy készséggel vezette harmóniummal az éneklést. Részvételével megtisztelt bennünket a sikátori ág. hitv. ev. lelkész úr is. Az istenitisztelet után az ág. hitv. ev. iskolában jöttünk össze a református egyháztagokkal tanácskozásra. Úgy vettem észre, hogy ez a délutánom, illetőleg látogatásom se veszett kárba. Úgy a sikátori ev. lelkész úrnak, mint a varsányi ev. tanító úrnak e helyen is köszönöm szépen kitüntető szívességüket. Tudjuk, hogy szinte elkeseredett volt a viszony a homokbödögei lelkész és ottani gyülekezete, valamint és főleg közte és a nagygyimóti leányegyháza között. Panasz, elégedetlenségre valló nyilatkozat mostani látogatásomkor is volt itt is, ott is, mind a két gyülekezetben. Homokbödögén főleg azt panaszolták, hogy a lelkésznek az ugodi erdőmesterrel való pere miatt nem kapnak tűzifát az erdőből. És ez igen nagy baj rájuk nézve. Nagygyimóton meg azt panaszolták, hogy a lelkész se új kenyérre, se karácsonyra nem hirdetett úrvacsorát; igy mintegy haragban volt velük. Új kenyérre nem is volt úrvacsora; karácsonyra meg az én beleegyezésemmel dr. Vass Vince theol. tanár urat kérték meg és vitték ki az úrvacsora kiszolgáltatására. Igyekeztem mind a két helyen engesztelékeny hangulatot kelteni. Megmondtam, hogy azokat a panaszokat illetőleg, amik a múlt évben már a biróság elé kerültek, a biróság itélt; azokat hát újra fölmelegftgetni nem lehet. A lelkész úrnak értésére adtam, hogy az úrvacsoraosztások meg nem tartásával mulasztást követett el. Hosszas volna leírni a panaszt és a lelkész úr mentegetődzését. Legyen elég annyi, hogy ő megígérte, hogy mindig készséggel átmegy Nagygyimótra, ha kocsit küldenek érte; a gyülekezet pedig ezt megígérte. Egész eljárásomból a lelkész úr láthatta, hogy én békességet óhajtok létrehozni közte és gyülekezetei között, tehát nem vagyok neki ellensége, mint ahogy ő ezt nekem egyszer, egy illetlen levélben megírta. Hogy ő maga is ilyennek tartotta eljárásomat, világos abból, hogy köszönetet mondott érte. Sejtésem, sőt véleményem azonban az, hogy gyülekezetei igen nehezen fognak hozzásimulni. A presbitériumok és a gyülekezetek magatartásával általában egészen meg vagyok elégedve; nagy többségüket egyenesen