A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1922. június
János, Vikár Vince lelkészek távolmaradásuk iagazolására felhivandók. 3. Az elnökségnek nem levén előterjeszteni valója, a tanácskozás megnyittatott. 4. Jelen közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére az elnökség mellé egy. és vil. főjegyző s Horváth Lajos lelkész kiküldetnek. 5. Olvastatott s tárgyaltatott az esperesi jelentés. Tisztelt Közgyűlés! I. Ne legyen feltűnő, ha jelentésemet lehető rövidre fogom. Erre kell törekednünk a jkvi pontok fogalmazásánál is, hogy minél kevesebbe kerüljön a jegyzőkönyvünk kinyomatása. Ezért nem vetek most egy pillantást se se országunk, se egyetemes egyházunk életviszonyaira ; tisztánpusztán egyházmegyénkről szólok. A mi a hitéletet illeti, annak belső értékére a külső jelekből nem lehet ugyan egyenes következtetést vonni, de mégis csak ezekből kell kiindulni. Ily külső jelek: a templomba járás, az urvacsorával élés, az egyház és iskola fentartására hozott áldozatok. A templomba járást és az urvacsorával élést illetőleg, mindenfelé ugy tájékoztattak engem, hogy ezek csökkenéséről nem lehet szó, inkább az emelkedésükről. Az áldozatkészség pedig a rendkívüli szükségletet illetőleg itt-ott valóban példásan nyilatkozott meg. A rendkívüli viszonyok között, melyekben él nemzetünk, indíttatva éreztem magamat arra, hogy módot találjak rá, hogy egyházlátogatáskor, ha csak lehet az egész elöljárósággal, sőt nem is csak ezzel, hanem az egész gyülekezettel találkozzam és szólhassak hozzá. Ezért a látogatást január és február hónapokben mikor a mezei munka még nem kezdődött el, jórészt elvégeztem. Jeleztem, hogy a
