A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1921. június

- 18 V7. Olvastatott a dunántúli református egyházkerület 1920. év szept. 22—23. napjain tartott közgyűlésének 17. pont alatti határozata, amelyben „sajnálatát fejezi ki a pápai esperes úrnak azon eljárása felett, mely szerint esperesi jelentésében Püspök úr leveleit olyan szinben igyekszik feltüntetni, mintha azokkal a tanácskormány útjait egyengetni és a gyülekezeteket megtévésztőén tájékoztatni pr/)bálta volna. Ez a meggy&nusítás egyházkerületünk kebelében hitelre nem talált". Minthogy az esperesi jelentés nem meggyanusítást tartalmaz, hanem a kerület hivatalos közlönyének 1919 április 5-én megjelent 14. számában közzétett püspöki körlevélben foglaltakat a valóságnak megfelelően s más, a magyar református egyház alkotmányát érintő jelenségekkel együtt kötelességszerűen ismertette Kis János hivatalától megfosztott lelkész fegyelmi ügyével kapcsolatban, ez ifjú lelkész nagy eltévelyedésének mintegy mentegetésére, tehát nem a püspök úr elleni támadásintézés céljából; és mivel az egyházkerületi közgyűlésnek az esperesi jelentés tartalmának és vonatkozásának s a püspöki körlevél felolvasása és tartalmának közelebbi ismerete nélkül hozott határozata nemcsak az esperesre, hanem az esperesi jelentést, a tárgy teljes ismerete alapján határozatának meghozatalánál alapul elfogadó egyházmegyei közgyűlésre is sérelmes: az egyházmegyei közgyűlés a Dunántúli Prot. Lap 1919 április 5-én megjelent 14. számát felterjesztve, kéri, hogy az ebben „Körlevél" eimen közzétett püspöki iratnak egész terjedelmében felolvasása után az egyházkerületi közgyűlés 17. p. a. határozata vétessék revízió alá s a kerületi közgyűlés a püspöki körlevél felolvasása és tartalmának megismerése után a 17. p. a. hatá-