A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1921. június

- lé imákat is tanítsunk, pl. nagybeteg és haldokló ágya mellett, halottasszobában stb. mondandó imákat, fohászokat, mert ezek oly súlyos helyzetei az életnek, hogy egy szó sein jő a gyarló ember nyelvére, ha tudás nélkül való. 4. A konfirmációt egységes formula szerint a legnagyobb ünnepélyességgel végezzük s a konfirmáltaknak emlékül újtestamentomot, imakönyvet vagy zsoltárt adjunk, nevének s a konfirmáció idejének bejegyzésével. A közgyűlés az indítványt elfogadja s annak keresztülvitele és ellenőrzésére a tanügyi bizottsági elnököt felhívja s egyben felkéri, hogy — szélsőségek kizárása céljából — néhány lelkésztárs közreműködését is igénybevevén, 50—60 megfelelő bibliaigét s néhány rendkívüli alkalmi imádságot állítson össze s azt bocsássa valamennyi iskola rendelkezésére; ebből származó esetleges kiadásokat az egyházmegyei Kálvinszövetségi alap fogja fedezni. — A lelkészeknek meghagyja, hogy a konfirmációt a legteljesebb ünnepélyességgel végezzék s emlékkönyvek kiadását szoros kötelességüknek ismerjék s ezek beszerzési költségeiről már az egyházközségi költségvetés keretében gondoskodjanak. 15. Győry János lelkész-tanácsbiró indítványozza, hogy a híveinkkel való minél gyakoribb érintkezés s a lelkészek apostoli munkájának minél gazdagabbá tétele szempontjából 1. szokásba kell hozni, hogy az eljegyzési kézfogás mindig a lelkész előtt, a lelkészi hivatalban történjék, hogy a jegyesek (I. Tim. II. 8—13.) apostoli intelemben részesüljenek s vegyesházasoknál a lelkésznek alkalma legyen a reverzális-adás dolgában tájékozódást szerezni; 2. házasulok esketése a templomban mindig elő- ós utóéneklés s ahol van, orgonaszó mellett