A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. június

— 5 el szeretett jó öreg királyunk T. Ferenc Jószef Őfelsége halálakor. Habár ritka hosszú élettel ajándékozta meg Őt a Mindenható kegyelme, de azért e világégésben mégis megdöbbentett mindnyájunkat az Ó elköltözése. Közgyűlésünk kifejezi a dicső király elhunyta felett érzett benső és mély részvétét s kívánja, hogy álma legyen zavartalan és csendes, ne hasson be nyughelyére az ágyuk dörgése, fegyverek csattogása, százezrek halálhörgésének végső sóhaja. A Mindenható pedig adja meg neki a halhatatlanság glóriáját az égi hazában! Nagy reménnyel és bizalommal tekint közgyűlésünk ifjú új királyunk: IV. Károly Őfelsége uralkodása elé, aki már eddigi rövid országlása alatt is teljesen meghódította népei szivét, midőn tettekkel igazolta, hogy nemcsak koronás fő, de nemes szivii ember is, aki népeivel jó- és balsorsban, örömben és bánatban egyaránt osztozni akar. Közgyűlésünk a legalázatosabb alattvalói hódolatát és törhetetlen hűségét teszi le a trón zsámolyára, áldást kérve az új királyra ós a királyi házra! Ad II. Kegyeletes érzéssel emlékezik vissza közgyűlésünk Baranyai Zsigmond halálára, aki, mint egyházmegyénk legidősebb világi tanácsbirája, volt ügyésze, az egyházi és közéletben s a főiskola körül, mint többféle diszes állásra elhivatott férfia mindenkor hivatása magaslatán állott s lelkiismeretes buzgósággal végezte a reá bízottakat. A hála és elismerés adóját rójja le iránta közgyűlésünk, midőn emlékét jegyzőkönyvünkben is megörökítjük, gyászoló családjánál pedig kifejezzük őszinte, igaz részvétünket. Esperes urat pedig megbízza a közgyűlés, hogy a megüresedett tanácsbirói állás betöltésére a szükséges intézkedéseket tegye meg. Ugyancsak a halál által szólíttatott el az élők