A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. június

— 9 netet... Minden egyházközséget meglátogattam Szerecsenynek és Somlóvecsének kivételével. Örömmel jelentem, hogy valami aggasztó baj nincs sehol. A nehéz viszonyok közt a lehetőség szerint minden erőnk jól működött. Ahol még nem szűnt meg a tanítás, ott az iskolákat is megnéztem időmhöz mérten. Lelkészeink és tanítóink itt-ott kettős terhet liozdoztak; de hordozták e nagy időhöz illő emelkedett lélekkel. Az iskoláztatás természetesen rövidebb időre terjedt, mint a béke ölén. Később kezdődött, korábban végződött. Az istenitiszteleteket, úrvacsoraosztást mindenütt megtartották a régi bevett rendtartás szerint. Csupán olyan helyeken szorítkozott az isteni tiszteletek megtartása az úrvacsoraosztás napjaira, ahol leány gyülekezetbe nem tudtunk férfi-erőt alkalmazni; az úr vacsoraosztás napjain az illetékes lelkészek ily helyeken is megtartották az istenitiszteletet. Szerecsenyben húsvét és pünkösd első napján Czeglédy Sándor úr szives volt ebben az évben megtartani az istenitiszteletet, amiért e helyen is készséggel mondok neki köszönetet. Ami az istenitiszteletek látogatottságát illeti, dicsekednünk nem lehet. A tömérdek férfi-munkaerőnek elvonása a gazdasági munkából oda szorítja az itthon levőket, hogy ami időt különben az istenitiszteletekre szántak volna, még azt is hétköznapi dolgaikra fordítsák. Valami sajátságos, de több helyen tapasztalható jelenség, hogy olyanok, akik egy-egy kedves családtagot elvesztettek, nemhogy sűrűbben látogatnák a templomot, de egyátalán elmaradnak onnan. Teljes elkeseredettség, Istentől való elfordulás-e ez, vagy csak bizonyos ideig tartó megingása a hitnek, vagy tartózkodó félés az olyan helyek, összejövetelek látogatásától, amelyek kiváltképen alkalmasak arra, hogy felújítsák a bánatot, elérzékenyítsék a szivet és sirásra hangoljanak?! Mindenesetre olyan jelenség ez, ami fölött érdemes gondolkodni s aminek keresni kell az orvoslását. Nem hallgathatom el, hogy Dákán a tanító úr vallásos iratot egyáltalán nem terjesztett; se téli Újságot, se Prot. Árvaházi Naptárt nem kinált. Ez azonban még a kisebb panasz és a kisebb baj; ennél sokkal nagyobb az, hogy az