A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. június

— 40 szolgált közügy s ezzel szoros kapcsolatban levő saját ügyeik iránt való szives érdeklődésükről, liivatásszeretetiikről — szivből üdvözli. A távol harctereken küzdő kartársakról pedig a következő szavakkal emlékezett meg: „Sajnos! kartársaink egy része, kiket a hazafiúi kötelesség a legnagyobb megpróbáltatások színhelyére hivott el, még ma sem lehet itt együtt velünk! Aggódó szeretettel gondolunk reájuk s szivünk minden jó kivánatait küldjük nékik, kérve a Mindenhatót: adja meg küzdelmeiknek várva-várt jó végét s vezérelje őket haza testi-lelki- erőben, egészségben szerető övéik s mindannyiónk örömére". Ezekután megtette elnöki előterjesztését, amelyben említést tett a) dr. Kováts Isvánnak „Az egyházi hivatalnokok betegsegélyző intézetének" szervezéséről szóló s a KálvinSzövetség által kiadott tervezetről, b) Felhivja a tanítóság figyelmét a tanítói gyámpénztárnak Alapszabályaira, amelyek módosulás alá esnek — így szükséges, hogy ezeket minden tanító tanulmányozza és esetleges észrevételeit vagy javaslatait az Elnökséghez beterjessze. Itt tesz említést arról is, hogy a gyámoldai osztalékok növelésére ez évben minden tanítóra 10—10 kor. rendkívüli járulék rovatik ki. c) Ismerteti a Magyarországi Tanítóegyesületek Orsz. Szövetsége vezetőségének mindazon hasznos és fontos munkásságait, amelyek a tanítóság érdekeinek előmozdítását célozták, miért is indítványozza, hogy közgyűlésünk az Orsz. Szövetség Elnökségének kitartó és buzgó munkásságukért elismerő köszönetét nyilvánítsa, d) Szép szavakkal emlékezik meg Péterfíy Sándor, az Eötvös-alap megalapítója síremlékének f. évi junius 28-án a budapesti kerepesi-uti temetőben történt felavatásáról. Mert mint mondá: Nem volna érdemes a magyar tanító névre az, aki szivében kegyelettel ne őrizné Péterfíy Sándornak emlékezetét - kinek nevét azzal ünnepeljük hozzá méltóan s magunkhoz illően, ha országos segítő-alapunk támogatásában igaz kartársi érzéssel tömörülünk! e) Majd megemlékezik az egyesületünket ért gyászesetekről, így Szabó Dénes nyugalmazott kartárs-