A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. június

— 25 34. Olvastatván, tárgyaltatott a Kálvin-szövetség által az egyházi tisztviselők létesítendő betegsegélyzőegylete tárgyában átküldött tervezet. Közgyűlésünk arra vonatkozólag a következő határozatokat hozta: Szükségesnek tartjuk a kötelező tagság kimondását az összes rendes-, vallástanító-, missziói-, segéd- és helyettes lelkészekre, a theológiai tanárokra, az összes rendes-, helyettes- és segédtanítókra, az összes önálló énekvezérekre nézve. A tervezetben említett többi tanárok és nyugdíjjogosult egyházi hivatalnokok számára csak a belépés lehetőségét kívánjuk megadni a belépés kötelezettsége nélkül. A segélyezés eseteit elfogadjuk, valamint a segélyezés mérvét is. Ez utóbbit azonban visszaélések kiküszöbölése végett teljes pontossággal kérjük körvonalazni, s a segélyezés mérvét a gyógykezelés és gyógyszer árára kívánjuk korlátozni a fürdőzés kizárásával. A tagsági díjul fizetendő 3—1%-ot túlmagasnak tartjuk. Ezt a lelkészi kar sem most, sem a jövőben nem birja meg; még kevésbbé a tanítói kar, különösen, ha a feleség, kiskorú s koresetképtelen gyermekek után is kell, aminthogy kell, bizonyos járulékot fizetni. Számításunk szerint ilyen nagy százalékra nines is szükség. A lelkészi nyugdíjintézetnél 1915-re 3'5°/

0-kal a három külföldi egyházmegye leszámításával mintegy 189.000 korona rendes tagsági díj rovatott ki. Ez alapon — csak rendes tanítóinkat véve számba — az intézetnek legalább 350.000 K rendes tagdíj bevétele lenne. Ekkora összegre pedig egyáltalan nincs szükség. Ily nagymérvű megterhelése a leendő tagoknak nem engedhető meg. A fenntartókat e cimen megróni nem lehet. Az intézményt a hivatalos egyházi szervezet is létesítheti, de ez így nehézkes lesz. Legcéi-