A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1916. június

— 74 — 2. Esperes-elnök célszerűnek tartja, hogy közgyűlési tárgyaink 36., 37., 38., 39. pontjaival foglalkozzék az értekezlet. Ezek a javaslatok a Kálvineum, a családi pótlék, a reformációi emléktábla és a theológiai internátus ügyéről szólanak. Az értekezlet esperes úr indítványát elfogadja s a jelzett pontokat az értekezlet ügyei közé tárgyalásra, megbeszélésre kijelöli. 3. Elnöklő esperes előadja, hogy a Kálvineum ügyét mind lelkészi karunk, mind gyülekezeteink, ha még eddig nem tették, meleg szeretettel pártfogolják. Szóval egyházmegyénk e nemes, egyházi életünket mélyen érintő intézmény felkarolásából a legtevékenyebben vegye ki részét. Esperes úr indítványát az értekezlet helyeslőleg veszi tudomásul s azt elfogadja; köteleztetik a lelkészi kar, hogy e nagyszerű intézményt karolják föl, mihelyt a világot megrengető háborúval velejáró hihetetetlen drágaság terhei mellett anyagi ereje megengedi. Egyházaink pedig esperes úr felhívó szavára adakozzanak az egyházlátogatás alkalmával. 4. Esperes-elnök beható érvekkel bizonyítja, hogy a tisztességes háborús segély a nehéz megélhetési viszonyok között élő lelkészeket megilleti; a hazai egyéb tisztviselők, főként állami tisztviselők segélymagasságához képzettségénél, intelligens, magyaros családi életénél fogva jogi és törvényes igénye van; tehát ama 250.000 K adása, melyet eddig a különös szükségben levő lelkészeknek nyújtott a kormány, nem elégséges és nem igazságos, a közszüksógletet egyáltalán nem fedezi; indítványozza, hogy e téren egyházkerületünk közgyűlése és az Orle elnöksége megkerestessék. Az egyházmegyei lelkészértekezlet esperes úr indítványát helybenhagyja és kimondja, hogy a háborús segély a nehéz viszonyok közt élő, nemes és hazafias célt teljesítő lelkészi kart egyetemlegesen megilleti. Felkéretik az egyházkerület köz-