A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1916. június

alatt van megállapítva. Jakab István ós a rédei gyülekezet között azonban éppen nem olyan viszony volt, mint amityent a polgári bíróság jelez, t. i. nem munkás és munkaadó viszonya; sőt egészen más viszony volt: nevezetesen ő a rédei gyülekezetnek ós a gyülekezet presbitériumának elnöke volt; gondoskodásának, irányító befolyásának tárgya volt nemcsak a gyülekezet szellemi, lelki, de anyagi jóléte, rendezett volta ós zavartalan fejlődése is. Ezért hát ha a presbitérium értelmetlenségből lemondott is az Altalános Tisztviselő Takarókpénztár javára a lelkészi fizetésből nála letiltott esedékes összegnek illető helyre beszolgáltatásáról, neki mint a presbitérium elnökének kötelessége volt, hogy esedékes fizetéséből a megfelelő részletet beszolgáltassa oda, ahová éppen az ő beleegyezésével és kérésére rendeltetett. De ezt nemcsak hogy nem tette, hanem ismételve haladékot kért a részlet befizetésére a gyülekezet nevében, ennek pénztelenségére hivatkozva, pecséttel ellátott levélben és pedig oly időben, mikor fizetését tényleg felvette. Nyilvánvaló, hogy e cselekedete, amig egyrészről az egyházias tekintélyt is lealacsonyítja, viselt egyházi hivatala állásának méltóságát is sérti, addig másrészről visszaélés is a hivatalos hatalommal, vagyis az E. T. Y. t.-c. 34. §. 3. és 6. pontjaiba ütköző vétségként minősül. A Varga György névaláírásával ellátott 1170 koronás váltó körüli eljárásra vonatkozólag is hatályon kivül kellett helyezni az alap-perbeli jogerős ítéletnek azt a részét, amellyel Jakab István ezen cselekménye az E. T. Y. t.-c. 34. §. 7. p. szerint minősíttetett, mert a polgári bíróság Jakab Istvánt a váltóhamisítás vádja alól felmentette. Ámde ha nem is lehet szó váltóhamisításról, az bizonyos, hogy Jakab István egy kitöltetlen váltót, mit jegyese apjától kapott, akkor is megtartotta, mikor az el-