A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1915. szeptember

- 9 — biztos kezekkel vezethessék egy szebb és boldogabb jövőt biztosító áldott békekötés kikötőjébe. A háború, mint az esperesi jelentés részletesen elősorolja, a hazugságnak, ámításnak, kétszinüségnek, önzésnek, csalásnak, kapzsiságnak, embertelenségnek s több eféle ocsmányságoknak salakjával borította be közéletünket. Közgyűlésünk, midőn e hazafiatlan és embertelen tettek elkövetői ellen megvetésének ad kifejezést: felhívja a lelkészeket és tanítókat, hogy az ilyenek elkövetőit szóval és példával magukba szállásra, emberséges eljárásra, hazafias kötelességek teljesítésére, nemes áldozatkészségre, egymás terhének keresztyéni módon hordozására inteni, buzdítani főbenjáró kötelességüknek ismerjék. Jóleső érzéssel állapítja meg közgyűlésünk, hogy a háború borzalmai és rettenetességei fölemelő hatással voltak az Istenhez való ragaszkodás élesztősére, a benne való hit és bizalom erősítésére, aminek tapasztalható jelei az istentiszteletek tömegesebb látogatása, a világháború által okozott megmérhetetlen nyomor és szenvedések enyhítését célzó adakozások s habár, mint a jelentés mondja, voltak egyházmegyénkben is gyülekezetek, melyek nem vették figyelembe püspök urnák a haza védelmében megsebesült s kórházakban sinlődő katonáink számára vallásos iratok és imakönyvek beszerzésére adakozásra felhívó szózatát, de azért a lelkészek jelentése alapján nem kételkedik közgyűlésünk, hogy más irányban ezek is lerótták hazafias kötelességüket s megnyitották az áldozatkészség forrását most, midőn annyi seb vár bekötésre, annyi köny a letörlésre. Örömmel tapasztalja közgyűlésünk, hogy magyar hazánk minden rendü-rangu ós nemzetiségű lakosa a közös veszélyben egy sziv, egy lélekké forrt össze a haza védelmére. És azon gálád akna-