A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1914. július
- 5 vigasztalja meg a mennyei Atya s adjon enyhül etet ós gyógyító balzsamot szivük sebére az a tudat: Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja mul; Hanem lezárván ami benne földi, Egy éltető eszmévé finomul, Mely fennmarad s nőt tön-nő tiszta fénye. A halál szele elfújta szeretett püspökünk életfáklyáját, de nagy szellemét koporsó elfödni, sir eltemetni sohasem lesz képes! E hitben nyugszunk meg mindnyájan, e hitben nyugodjanak meg szerető kedvesei is. 2. Az esperesi jelentés megemlékezik azon rémes gyilkosságról, melynek f. évi június 28-án Ferenc Ferdinánd trónörökös és neje Hohenberg Zsófia őfenségeik, Bosznia fővárosában Sarajevóban áldozatul estek. Egyházmegyei közgyűlésünk mély megilletődéssel és honfiúi aggodalommal tekint a gonosz fajgyűlölet és fékevesztett nemzetiségi izgatók szerencsétlen két áldozatára, kiknek tragikus halála mély megdöbbenésbe ejtette az egész művelt világot. Az ereje teljében levő nagyműveltségű trónvárományosnak, kit kötelessége és hivatása teljesítése közben sújtott le az orgyilkos golyója és hű nejének, ki férjével együtt ment a halálba, — emlékét kegyelettel iktatja jegyzőkönyvbe közgyűlésünk s midőn az országos gyászban egyházmegyénk is osztozik: buzgó fohászban kér Istentől nyugodalmat és idvességet a martyroknak, oltalmat, gyámolt ós pártfogást az árván maradt fejedelmi sarjaknak, kiket a legnagyobb, legrettenetesebb csapás ért, midőn apát és anyát egyszerre veszítettek el. 3. Fájó szívvel emlékezik meg az esperesi jelentés a felső- és alsógörzsönyi egyház lelkészének, a szelid lelkű, csendes és békeszerető kartársnak s egyházmegyei tanácsbirónak, Antal Károly