A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1913. június

— 7 — III. A patronage-munkát közgyűlésünk is oly nagy fontosságúnak tartja, miszerint szükségét érzi felhívni a lelkészi kart arra, hogy ha anyagilag nem is mozdítják elő a nemes intézmény célját, de mint működő tagok vegyenek részt a nagy emberbaráti munkában: az elhagyottak, erkölcsi romlás veszélyének kitettek, a támaszra szoruló gyermekek és fiatalkorúak, az erkölcsi veszedelemben levő felnőttek oltalomba vételével, lelki átalakításával s azoknak a társadalom részére megmentésével. IV. Felekezetközi viszonyainkat illetőleg, megnyugvással tölti el közgyűlésünket, hogy a vallási békét a múlt évben sem zavarta meg semmi. Az pedig örvendetes tudomásul szolgál, hogy az új kormányelnök egyik legeminensebb érdeknek tartja a vallásfelekezetek közti rokonszenvnek és rokonérzésnek ápolását, támogatását, előmozdítását és hogy a prot. felekezeteknek eddig juttatott állami dotáció, a költségvetés labilis formájából kivetkőzve, bizonyos állandó alapszerü állami dotáció legyen. Ezen kijelentésben közgyűlésünk a prot. felekezetek régi óhajának teljesedését látja megvalósulni s hiszi és reményli, hogy a nagynevű kormányelnök kijelentésében nem is fog csalatkozni. V. A csetényi gyülekezetben a baptizmus terjedése aggodalommal tölti el egyházmegyénket is, mert e virágzó gyülekezetünket végromlással fenyegeti. Az egyházmegye azonban a baj meggátlására, a maga hatáskörében nem talál semmi célravezető eszközt, annyival is inkább, mivel az esperesi egyházlátogatás már két izben sikertelenül kisérlette meg az eltévelyedetteknek és ingadozóknak ősi hitükben való megerősítését, a helyi lelkész pedig püspök úr esetleges kiszállásától sem meri reményleni a helyzet jobbrafordulását. Ezen körülményeket tekintetbe véve a közgyűlés Balla Endre csetényi lelkész urat bizza meg azzal, hogy mint eddig, úgy ezután is tegyen meg legjobb belátása szerint mindent s krisztusi szeretettel, szelídséggel és béketűréssel igyekezzék gyülekezetében a megzavart vallási