A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1912. július

Tartalomjegyzék

— 10 — 7. Elemi iskoláink tandijkárpótlása ügyében felhívom a T. Közgyűlés figyelmét a vallás- és közoktatásügyi miniszternek 1912 márc. 4-én 160254. sz. a. kelt leiratára, amely közölve van egyházkerületünk folyó évi tavaszi közgyűlése jkv. 139. p. a. E leirat szerint hajlandó a miniszter a termény- és munkabeli szolgáltatások pénzértékének megfelelő összegű tandijkárpótlást akkor is engedélyezni, ha a jelzett szolgáltatások pénzértéke sem az iskola, sem az egyházközség eredeti zárszámadásaiban nem is szerepel, — a következő feltételek és módozatok mellett: 1. ott, ahol a szegénysorsu tankötelesek, kiknek szülei a tandijat készpénzben leróni nem tudták, ahelyett természetbeni szolgáltatásokat teljesítettek, kész vagyok ezen szolgáltatásokat is tandíjnak minősíteni, ily esetben a fejenkénti kárpótlás összege az ott helyütt fizetett tandíj összegénél magasabb nem lehet; 2. ahol pedig készpénzből álló tandijat egyáltalában nem szedtek, ott a fejenként kárpótolható tandíj összegének megállapításánál a legközelebb fekvő református egyházközségek tandija a mérvadó. A dologi szükségleteket illetőleg közlöm a minisztériumnak a közigazgatási bizottságokhoz intézett következő utasítását: „Az iskolák fűtéséről és tisztogatásáról való gondoskodás oly szorosan összefügg magával az iskola fenntartásával, hogy attól külön nem is választható, s ilykép mint az iskolafenntartót terhelő kötelezettség tekintendő. Kétségtelen tehát, hogy ezen kötelezettség, melyért úgy az iskolai törvények, mint a közegészségügyi törvény alapján is maga az iskolafenntartó tartozik szavatossággal, sem részben, sem egészben másra át nem hárítható, s hogy annak teljesítése az iskolafenntartók egyetemére, t. i. a hitközségre, vagy politikai községekre nehezedik. Épp azért egyáltalán nem birt törvényes alappal az az eljárás, mely szerint egyes helyeken a mondott szolgáltatások cimén a mindenkori iskolába járó gyermekek szülői vétettek igénybe s ezen törvényes alapot nélkülöző eljárás természetszerűleg jogkövetkezményeket nem is vonhat maga után s ily cimen szedett járulékok az 1908. évi XLVI. t.-c. alapján megváltás alá annál kevésbbé kerülhetnek, mert annak intézkedései alá nem vonhatók s így azok fedezéséről az iskolafenntartó tartozik az 1868. évi XXXVIII. t.-c. 11. §-ában megjelölt erőforrások igénybevételével gondoskodni." S. A lelkészi és tanítói dijlevelek az utolsó évtizedekben oly