A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1912. július

Tartalomjegyzék

— 11 — változtatásokon mentek át, hogy azoknak új megállapításukban új törzskönyvbe bevezetése előttem igen kívánatosnak látszik. Ha a T. Közgyűlés is ily véleményben volna: akkor kifejezetten rendelkeznünk kellene ily értelemben. 9. Vallássérelmek. Azon fölterjesztett sérelmünkre vonatkozólag, hogy a múlt évben Nagygyimóton a községi jegyző nagypénteken délután végrehajtást foganatosított több református egyháztag ellen, az egyetemes konvent arra hivta fel az illetékes egyházi hatóságokat, hogy előforduló esetekben az ily sérelmek orvoslása végett vegyék igénybe a törvényben megengedett jogorvoslatot az állami hatóságoknál és törvényhatóságoknál és csak abban az esetben terjesszék fel az ügyeket az elöiratokkal az egyetemes konventhez, ha e sérelmek a jogorvoslatok kimerítése után sem orvosoltattak volna. . . . November 8-án azt jelentette a györszemerei lelkész úr, hogy szeptember hóban megjelent nála egy Molnár József nevü ember, egyedül, tanuk nélkül; kérte születési anyakönyvi kivonatát magánhasználatra. Kiadta neki 1 koronás bélyeggel. Aztán kijelentette kilépési szándékát. Ezt ö nem vette tudomásul, mivel se tanúi nem voltak, se illetőségi helyét nem ismerte. Másod izben egyáltalán nem volt nála. A községházán illetőségi bizonyítványt kért; de elutasították, mint ismeretlent. Egyszer csak kap egy értesítést a (mosoni?!) r. kath. lelkészi hivataltól, hogy az felvette a r. kath. egyházba ... Ez az eljárás nyilván ellenkezik a törvénnyel . . . Nagy Árpád acsádi lelkész úr meg azt panaszolja, hogy bár ö kérte Németh Sándor ref. és Tompa Zsuzsánna ág. hitv. ev. szülőket, hogy az ág. hitv. ev. iskolába járó 12 éves Sándor nevü fiukat küldjék hozzá konfirmációi oktatásra, ezt mégse tették meg. Ugyanerre kérte az ág. hitv. ev. tanítót is. Az ismételt felhívásnak se lett eredménye. Ekkor irt az illetékes ág. hitv. ev. lelkészi hivatalhoz Pápára, kérve, hogy utasítsa az acsádi ág. hitv. ev. tanítót, hogy nevezett fiút ne részesítse konfirmációi oktatásban, a lelkész úr pedig majd annak idején ne konfirmálja a fiut. E kérelemnek se lett eredménye; a fiút a lelkész úr konfirmálta, tehát a saját vallásába fölvette . . . Nyilvánvaló, hogy ez az eljárás is ellenkezik a törvénnyel. ÍO. Halálozás. Lelkészi karunkból előbb, mint gondolhattuk volna, kidőlt Szűcs Dezső atyánkfia. Halála váratlanul jött; néhány nappal