A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1911. július

— 3 -i kája miatt: hogyan lehet akkor csodálkozni azon, hogy magában az országgyűlésben is, amelynek Hock János szavai szerint bizony „nemcsak az a kötelessége, hogy az ellenőrzést gyakorolja és törvényeket alkosson, hanem van ennél még egy fontosabb feladata, kötelessége és kulturális célja is: a nemzet nevelése" szóvá tették ezt a bajt, ezt a szellemi ragályos betegséget ?! Jó, igen jó, hogy szóvá tették ; hogy nem hunytak rá szemet ismét, mint már annyi éven át. Jó, hogy hallhattuk egyes kimagasló politikusaink véleményét, óvó, intő, mérséklő szavát! Üdítő, elevenítő légáramként hatottak azok országszerte. Tisztelt közgyűlés! Mondanom se kell, hogy mi nem tartozunk, nem tartozhatunk egyik szélső irányhoz se. Nekünk valóban az arany középúton kell haladnunk közöttük. Ezen kell haladnunk: istenfélelemből, hazaszeretetből. Mi nem lehetünk atheisták és kozmopoliták, de nem lehetünk klerikálisok és antiszemiták se. A mi álláspontunkat, jövőben is követendő irányunkat nagyon bölcsen, gyönyörű szépen fejtette ki egyházkerületi főgondnokunk: gróf Tisza István. Beszédének különösen azt a pontját kívánom kiemelni és így emlékezetünkbe vésni, amelyben a liberális katholikusokról szólt. Bizony nem szabad összetévesztenünk a liberális katholikusokat a klerikálisokkal. És nagy hálával kell elismernünk és emlegetnünk, hogy mily nagy szolgálatot tettek a mi jogaink elismertetésében, a lelkiismereti szabadság megvédelmezésében a liberális, istenfélő katholikusok az 1790/91. évi országgyűléstől kezdve a XIX. század nagy vallásügyi vitáin át napjainkig. A klerikálizmus ugyan le akarja magának foglalni a katholicizmust, de hisszük, hogy hiába való törekvés. A vita folyamán nagy örömmel állapíthattuk meg ezt tényként egy gróf Andrássy Gyula, Richter János (r. kath. pap), Hock János (r. kath. pap) felszólalásaiból, de még inkább a miniszterelnöknek és a kultuszminiszternek nyilatkozataiból. Hisszük mi is, hogy „a magyar katholicizmusnak józanul gondolkozó óriási nagy többsége teljesen belátja" a gróf Tisza István által kifejtett álláspont helyességét. E hitre építve mondotta a szorongó szivüek megnyugtatására, az elvakultak szenvedélyének lehűtésére gróf Tisza : „Ellentéteket okozhatnak — t. i. az ultramontán klerikálisok — mert a magyar katholicizmusban rejlő hatalmat ideig-óráig lefoglalhatják bizonyos ultramontán tendenciák