A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1911. július

Esperesi jelentés a pápai református egyházmegyének 1911 évi julius hó 5-én tartandó közgyűlése elé. Tisztelt Közgyűlés! 1. Mindenek előtt szükségesnek látom, hogy egypár szóval megemlékezzem arról a széleskörű és tanulságokban gazdag vitárót, amely országgyűlésünkön, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium költségvetésének tárgyalásakor, a vallás- és közoktatás ügyével, a honpolgárok lelki békességével szorosan összefüggően, néhány héttel ezelőtt lefolyt. Voltak, akik „vég nélkül való kultuszvitáról", ennek fölösleges és káros voltáról írtak. Nem kisebb ember, mint Kossuth Ferenc úgy nyilatkozott, hogy őt „hazafisága ösztönzi arra, hogy kérve-kérjen mindenkit, tartózkodjék a különböző vallásokat érintő vitáktól. A kultusztárca egészen hajánál előhúzott alkalom e vitákra ... A szabadság századában tiszteljük legalább teljes mérvben egymásnak vallásos meggyőződését és e meggyőződés mértékét.. . Nincs helytelenebb és veszélyesebb, elitélendőbb, mint az a kísérlet, hogy épen akkor lobbantják fel a vallási viták tüzét, mikor a nemzetnek együttérzésre, összetartásra lenne szüksége". (Egyetértés, május 27.) Szava azonban — amint később (Egyetértés junius 10.) maga bevallja — „pusztába kiáltó szó volt. A vita tovább folyik. Tágas mezőn hömpölyögnek a szenvedélyek árjai; kongregációkat, szabadkőm Íveseket, klerikálizmust, liberalizmust, radikálizmust érinti az áradat; az emberek szenvedélyeit felkorbácsolja, figyelmét leköti s az ország előtt álló aktuális nagy kérdésektől elvonja. Kérdem — úgymond — mindenkitől, valyon helyes-e ez és az ország érdekében van-e ez ?"