A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1909. június

- 34 — A gyülekezetek számadásairól szóló számvevői jelentést és statisztikai kimutatást a közgyűlés elfogadja, azt kinyomatni rendeli s annak alapján elhatározza, hogy amelyik lelkész, vagy presbitérium költségvetését november 30-ra és az évi számadást az új-év február 28-ig be nem küldi — vis majort kivéve — a számvevő egyszerű jelentése alapján 25 koronát fizet az egyházmegyei lelkészgyámpénztár javára. 14. Olvastatott a számvevőségnek e közpénztári számadás és vagyonkimutatásra vonatkozó következő jelentése: Nagytiszteletü és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés! Van szerencsénk tisztelettel jelenteni, hogy Fodor Gyula egyházmegyei közpénztáros úr 1908. évi számadását, alólirt napon, tisztünk szerint megvizsgáltuk, a bevételi és kiadási napló tételeit a vonatkozó nyugtákkal, nagyt. esperes és egyházmegyei ügyész urak jelenlétében és szives közreműködésével összehasonlítottuk, a tételeket kifogástalanul igazoltaknak, — a bevétel összegeit a kivetett és hátralékban maradó összegek egybevetése alapján is helyeseknek, a nyilvántartási könyvekkel is egyezőknek, — kiadási összegeit a költségvetés keretében maradóknak s az egész pénztári és vagyonkezelést tisztának és teljes rendben levőnek találtuk, miért is a pénztáros úr részére a felmentvénynek a fenntartandók fenntartásával való szives megadását jó lélekkel javasoljuk. Nem hagyhatjuk azonban megemlítés nélkül, miszerint egyházmegyei közgyűlésünknek ellennyugták küldésére vonatkozó határozatát több egyház lelkésze nem méltatta figyelemre. Midőn a szabályszerű ellenőrizhetés tekintetéből szükségesnek tartjuk, hogy az egy pénztárt illető pénzek, mint pl. a kerületi, főiskolai, egyházmegyei járulékok, parochiális könyvtár külön, — és a közalap másik, külön utalványon küldessék be: egyben jelezzük, hogy jövőben a rendes ellennyugtát nem küldők neveit, rendbírság kiszabása végett, az egyházmegyei közgyűlés elé terjeszteni kötelességünknek ismerendjük. Felhívjuk az egyházmegyei közgyűlés kegyes figyelmét az egyházak, lelkészek és tanítóknál fennálló hátralékokra. Az évi kivetésnek egy jelentős része az. Kell, hogy minden egyház és minden