A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1909. június

- 23 — közben követett eljárásunkat, már csak azért is, hogy általános megjegyzéseink az ismétléseket kizárják. A törvény, illetve a Rovatos-kimutatás és Vagyonleltár alapján kiadott utasítást az egyházak nagy része nem tartotta szem előtt, hivatkozva a be nem küldött költségvetésre (a kifogást mulasztással fedezve!), amely körülmény hivatásunkat — bár túl nem, csak megbecsülni óhajtván azt — igen megnehezítette. Az előirt sablonszerüséghez ragaszkodni kívánunk, s ahhoz alkalmazkodásra a nagytiszteletü lelkészi és praeorans-tanítói kart nyomatékosan kérjük. Ilyen munka mellett, mint aminőt végezni kellett, a tisztesség lehull az ember válláról, bármily mértékben állja is különben a teherpróbát. Ma sokkal inkább, mint előbb, meggyőződésből hangsúlyozzuk, hogy az adott formák meg nem tartása üres kifogás. Figyelemmel kellett lennünk arra, hogy az 1908. évi költségvetések irányzatosan készültek, t. i. normál-költségvetéseknek. Ezeket az elbírálásnál nem lehetett egészen irányadóul venni. Nyomtatványminták szerint a költségvetés beküldése nem is szükséges, csak a zárszámadás előirányzati rovata pontosan kitöltve s a lelkész által ' hitelesítve legyen, hogy t. i. a költségvetéssel egyező. Különben is a költségvetés csak arra kötelez, hogy a szükségletek fedezéséről általa gondoskodás történjék, mert a kivitelben az élet nagy úr, az parancsol. Azt kellett hát vizsgálnunk, bevételezve van-e az egyháznak minden jövödelme s ennek összesége mire fordíttatott? Több egyházban, amint ez alább egyenkint megjelölve van, 1908. évre kiutalt adósegély nincs elszámolva. Felfogásunk szerint az összegeknek a közpénztári számadás keretében bevételeztetniök kell, még az esetben is, ha a régi adókulcs fenntartása mellett tőkésíttetik vagy adósságtörlesztésre fordíttatik. Nincs semmi akadálya, hogy a tőkésítés, adósságtörlesztés a közpénztári számadás keretében történjék. Csak a rendkívüli egyházi adót kell a rendestől pontosan elküiönözve kimutatni. Egyszerű számtani mívelet csupán a befolyt egyházi adónak a normál-kulcs szerinti összegén felüli részét, mint rendkívüli egyházi adót számolni el, mivel az egyházak érdeke felett őrködő gondosság parancsolólag követeli, hogy adósegélyt nyervén, a normál-kulcs szerinti kivetés s az ezen alapon köteles egyházi adó összegének megállapítása ott is megtörténjék,