A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. július

- 8 -­a szerető család vigasztalhatatlan bánatában is őszinte szívből fakadó részvéttel osztozik közgyűlésünk azon hő óhajtása mellett, hogy az özvegyek és árvák atyja őrköd­jék gondviselő jóságával az elhunyt férj és szerető édes atya gyászoló kedvesei felett. i) Az emberi élet bizonytalan voltának leverő érzeté­vel veszi közgyűlésünk Molnár István kéttornyulaki volt tanitó halálát is, ki az életpálya kezdetén oly korán és ifjan szólittatott el a munkatérrröl, melyen még oly sok haszonnal szolgálhatta volna tanügyünket. Siri álma legyen csendes, emléke pedig maradandó közöttünk! k) Gróf Tisza István ur önagyméltőságának egyház­kerületünk fögondnokává — az általános bizalom, tisztelet és nagyrabecsülés oly páratlan megnyilatkozása közt tör­tént — megválasztását, egyházmegyei közgyűlésünk is osztatlan örömmel, benső megnyugvással fogadja, mert 0 Exczellencziájában szerencsés ismerni azon gondviselés adta férfiút, aki prot. egyházunk mai nehéz viszonyai között felöltözve a nagynevű, dicső ősöktől öröklött hit­buzgóság, jellemszilárdság, tiszta prot. lelkület, a haza és lelkiismeretszabadság lángoló szeretetének mellvasába s megáldva Istentől magasan felragyogó lelki fegyverekkel, mint viharedzett kormányos bátran szembe száll a veszé­lyekkel s egyházunk hajóját bölcs előrelátással, biztos kézzel fogja vezetni a fenyegető örvények között. Midőn azért közgyűlésünk önagyméltóságát benső örömmel, magasztos lelkesedéssel üdvözli, kérjük a kegye­lemnek Istenét, az áldások Atyját, áldja meg szereteti Fögondnokunkat az élet minden örömével és boldogságá­val, szaporítsa meg éveinek számát az esztendők hosszú sorával, hogy soká, nagyon sokáig lehessen egyházkerü­letünknek dicsekedése, magyar hazánknak, prot. egyházunk­nak méltó büszkesége. I) A jelentésben felsorolt egyházmegyei aljegyző- és lelkészválasztások, ideiglenes tanítók, helyettes és segéd­lelkészek alkalmazása, elhelyezése tudomásul vétetett; a

Next

/
Thumbnails
Contents