A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1905. június

— 68 sának további megtartására is, mert az egyházmegyét a könyvjegyzék elkészitésének sürgetésében nem a könyvtárnok iránti bizalmatlanság, banem a könyvtár iránti érdeklődés vezette. Minthogy azonban a most bemutatott könyvjegyzékből nem tűnik az ki, hogy az 1893. évi egyházmegyei közgyűlés 24. jkv. pontja alatti megbizás figyelembevételével álittatott-e össze? Ugyanazért megbízza a közgyűlés Vikár Vincze egyházmegyei főjegyzőt azzal, hogy ennek utánna nézni és a jövő közgyűlésre az 1893-ban kinyomatott és a most bemutatott könyvjegyzékből egy betüsoros kimutatást készíteni szíveskedjék. 55. Beterjesztetett a mezölaki egyház 1904 deczember 15-én tartott közgyűlésének 7. jkvi pontja alatt foglalt határozata, melyben a közgyűlés a presbitérium javaslatára a zselléreket az egyházi hivatalnokok részére kötelezett favágás és kertásás alól az 1905 január 1-töl kezdödöleg felmenti, a fát a gyülekezet közpénztára terhére pénzért vágatja fel, egy hasábot négy darabra fürészelve, felaprítva és összerakva; a kertásást pedig a lelkész, kántor és Ií-od tanitó részére évenként fizetendő 10—10 koronában váltja meg. Ugyancsak bejelenti, hogy a Il-od tanítónak 400 Ó-öl, az I. tanítónak pedig az eddigi 135 D-öl luczernás kerten kivül szinte megfelelő kert adományoztatott, melyek az újonnan vett belsőségből lettek kihasítva. Kéri ezen változtatásoknak jóváhagyását, a dijlevél törzskönyvben feljegyzését. Mint az egyházi hivatalnokokra előnyös és korszerű intézkedés, mely a gyülekezet buzgóságának, áldozatkészségének is ujabb bizonysága, a közgyűlés által jóváhagyatik, megerősítés végett a főtiszt, egyházkerületre felterjesztetik s a dijlevél törzskönyvbe bejegyzése elrendeltetik. 56. Olvastatott Fodor Gyula bakony-magyar-szentkirályi lelkész kérvénye, melyben előadja, hogy lelkészi dij levelében a cseszneki társegyházból minden pár után félmérö rozsjárandóság van részére kötelezve, de az elöljáróság állítása szerint az igy begyült gabonából tartozik a lelkész a tanítónak 7 inéröt kiadni, mert ez volt a gyakorlat ősidőktől fogva.