A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1904. június

az állami és megyei tisztviselőknél, községi jegyzőknél, vasutasoknál, állami tanárok- és tanítóknál részben már megtermette, részben hamarosan megtermi a kivánt gyümölcsöt. A gazdasági viszonyok az utolsó néhány év alatt annyira megváltoztak, hogy szinte lehetetlenné lett 6, 8, 10, 15, 20 hold földön gazdálkodni. A cselédbér és a napszám oly magasra emelkedett, hogy néhány hold földön csak az gazdálkodhatik, aki maga gondozhatja, nevelheti barmait és maga munkálhatja földjét. Bizonyítja ezt az a tény, hogy a legtöbb pap és tanitó bérbe adja szántóföldjét s még inkább az, hogy sokan még rendes, használható házi cselédet se tarthatnak. A régi jó idők bizony, hogy elmultak. Ne csudálkozzék azért senki, ha a lelkészek napról-napra erösebben zörgetnek, hogy rájuk is gondoljon a társadalom, az állam; emelje föl a fizetés minimumát 2400 koronára, vagy legalább 2000 koronára és adjon öt évenként öt izben 200— 200 korona korpótlékot. Hisz amidőn ezt kívánják, magukra nézve im kívánatosnak tartják azt az állapotot, amelyben a velük egyenlő hosszú tanulói pályát megfutott tisztviselők már évtizedek óta voltak, de amelyet ezek most már tűrhetetlennek tartanak magukra nézve! Ne csodálkozzék senki, ha ugyanazon képesítés, ugyanazon munkaidő és ugyanazon hazaszeretettel végzett munkájuk mellett ugyanazon fizetést kívánnak maguknak a mi tanítóink is, amit az állam által alkalmazott tanítók élveznek. Aki a való viszonyokat ismeri, az más nézeten nem lehet. T. Közgyűlés! Általánosságban még jelentenem kell, hogy gyülekezeteinkben, eltekintve az anyagi szükségekből eredő aggodalmaktól, nyugalom és békesség van. Lelkészeink hivatalos működése ellen panaszt sehol se emeltek. Tanítóink közül azonban 3 ellen, 2 esetben az iskolában fölmutatott csekély eredmény miatt; 1 esetben e miatt is, meg a tanítónak erkölcsi magaviselete ellen is. Mindegyik esetben teljesitettem hivatalommal járó kötelességemet. Az utóbbi esetet kénytelen lettem volna a t. Közgyűlés előtt is föltárni s a fegyelmi vizsgálat elrendelését kérni, ha az illető tanitó ur állásáról le nem mondott volna. Azonban lemondott. Most már ugy vélem, hogy beérhetjük a részemről adott intéssel; mert komolyan megintettem. Egyébiránt határozzon a t. Közgyűlés legjobb belátása szerint. Én kész vagyok az esetet részletesen is ismertetni-