A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1904. június

ellenségeskedés és daczolás: annál inkább szükséges, hogy látogassa mindenki azt a szent helyet, amely az összetartozandóságnak, a testvériségnek, a társadalmi békességnek és jó rendnek első ápolója. Lelkészeink nagyobb része nem foglalkozik káté- és biblia-magyarázattal. Amennyiben egyrészről a levegőben van a közöny a bittételek iránt, sőt bizonyos agitáczió folyik ezeknek a semmibe se vevése, elvetése iránt, másrészről pedig a római katholikus papok mindent elkövetnek, hogy hiveik előtt a maguk vallását egyedül igaz vallásnak, a mienket pedig csak afféle fattyuhajtásnak mutassák be: igen óhajtandőnak tartom, hogy akár káté magyarázat, akár bibliamagyarázat utján, de lehetőleg rendszeresen és gondosan fejtegessük híveink előtt a mi hittételeinknek tökéletes bibliás voltát. Mikor kinn az életben úgyis folyik a polémia: a lelkész is nemcsak megengedheti magának a tévelygésnek a hely szentségéhez illő czáfolását, de utalva is van rá. Igehirdetésünknek is meg kell figyelni az idők jeleit. Vallásos estéket csak 7 helyen tartottak. Nem mondom, hogy ezek valami egyedül idvezitö csodaszerek. Azt is tudom, hogy szinte lehetetlen mindenütt bizonyos állandósággal életbe léptetni. Éppen azért csak arra hivom föl lelkésztársaim és tanítóink figyelmét, hogy egy télen talán 2 estét mégis lehetne tartani mindenütt, bevonásával a fiatalságnak. Ahol énekkar van: ott éppen könnyű és igen vonzó lenne, több szavalattal egybekötve. Vagy ha még nem volna is szabályszerűen alakult énekkar: lehetne csupán alkalmilag összehozni elegendő énekest és szavalót. Én ugy vélem, hogy csak 1—2 ilyen este is igen jótékony mozgalmat támasztana a gyülekezetben. Iskoláinkat, is megvizsgáltam mindenütt, ahol a látogatáskor még lel nem voltak oszlatva. E téren ugy látom általánosan megvan a jóigyekezet, hogy iskoláink ugy a helyiségek, mint a tanítás eredményét illetőleg kifogástalanok legyenek. És vannak is kifogástalan iskoláink, amelyekben igazán jól esik vizsgálatot tartani. Ámde a jóigyekezet bármennyire méltánylandó is, mégis csak igyekezet az anyagi tehetetlenség miatt. Pázmándon még a lefolyt tanévben is 127 gyermek járt egy tanterembe, egy tanitó elé. Homok-Bödögén megvan a megfelelő tanterem, de a silány lakás miatt nem kapnak okleveles tanítót, stb. Azonban arra is volt eset és pedig nem egy, hogy