A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1902. június

- 4 Nagytiszteletü s tekintetű egyházmegyei közgyűlés! Mult összejövetelünk, kevés kivétellel egy éve történt. Azóta, a már akkor is sejtett vész, ehm. pénztárunk felett kitört. Foglalkozott az átvétellel egy bizottság, azután egy rendkívüli közgyűlés, mely a volt pénztárnokot fegyelmi vizsgálat alá helyezte, s az ügy vizsgálatát a bíróságra bizta, ami mégis történt s ma fog felette a bíróság határozni s azután az egész ügy a folytatólagos közgyűlés elé jön, hogy a már ügyészileg vett biztosítékokat tudomásul vegye s a további lépéseket megtegye. Legyen meggyőződve a közgyűlés, hogy az ügy szigorú bírálat alatt áll és a felelősség alól senki magát fel nem oldozhatja, mert az egyházmegyének veszteni egy fillért sem szabad. Ami már az egyéb ügyeket illeti, nem rajzolok tudott, ismert dolgokat. Legyen elég annyit megemlítenem, hogy a dunamelléki gondnokságra választott dr. Darányi Ignácz Budapesten történt beiktatásán a többi egyházmegyék esperesével jelen voltam főtiszt, és mélt. püspök úrral élünkön, ki is ismert ékesszólásával adta át a kerület tisztelete jeléül ő nagyméltóságának azon albumot, mely dunántuli egyházkerületünk vezető férfiainak kabinet-képét foglalja magában. Nálunk is jónak látta a gondviselés Ura elszólitani közülünk a mi bölcs vezérünket: Tisza Kálmánt, kinek hazai és egyházi érdemei soha el nem homályosulnak, de ugyancsak megengedte, hogy székébe a kerület, egyházmegyénk egyhangú segítségével, az ország és haza egyik kitűnőségét, Hegedűs Sándort helyezze a másik kitűnőség mellett, kit sokan óhajtottak. Mint mindenben, ugy ebben is a gondviselés kezét látjuk, s azon mindenkinek meg kell nyugodni. Ami már az egyházmegye életét s az administratiót illeti, bajról nem szólhatok, sőt békéről. A munkát hordozni kellett. Az elnöki teendőket 960 levélben intéztem el, egyéb teendőim mellett, de segélyemre jött főt. és mélt. püspök ur, ki mellém káplánul kibocsátotta IV. éves theologus fiamat, István Lászlót és felhatalmazott exmittálására is, mi a mult év őszén, szeptemberben, Jakab István föisk. seniorral együtt Takácsiban meg is történt. Ugyancsak jelezni kívánom, hogy hasonlóképen járt el püspök urunk Komjáthi Ernő IV. éves theologussal, kit beteges apja mellé, püspöki engedélylyel, Adorjánházára rendeltem papoló káplánul, kinek apja káplántartásra engedélyt is kér a közgyűléstől. Jelezni kívánom azt is, hogy a tűzkárt vallott Tapolczafői egyház 1000 korona konventi segélyt nyert a közalapból. Valamint a mihályházai egyháznak azon mai világban ritka és szép tényét, hogy Szabó Dénes tanítójának évenként öt évre 60 korona bonificatiot óhajt adni, ami az egyháznak csak dicséretére válik! Végezetre megérintem még, hogy felette megsokasodott a segélykérők