A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1901. június

— 16 — előtt minden tekintélyűket vessék latba a végből, bogy e törvény mihamarabb hatályon kivül helyeztessék, mivel ez a számbeli s anyagi erők aránytalan megoszlása miatt a protestáns és róm. kath. felekezetek között ez utóbbinak kedvez; s állittassék vissza az 1868. évi III. t.-cz., mely a gyengébb félt az álladalom természetes érdeke szerint is kellő védelemben részesiti. 6. Győry János nyárádi lelkész a marczalvidéki lelkészértekezleten javasolta, hogy a kör munkásságának fokozása czéljából miveltessék a szorosabb értelemben vett gyakorlati lelkészet is. Valamint a nevezett kör, ugy az egyházmegyei lelkészértekezlet is helyesli ez eszmét s ajánlja az egyes tagok buzgalmába, kimondván, hogy a készitendő munkák az elnökhöz benyújtandók, ki aztán tiszte szeriut annak megbiráltatásáról gondoskodni fog. 7. Balla Endre indítványára kimondja az értekezlet, hogy az egyházmegyei közgyűlés utján kéressék fel a konvent, hogy a törvény értelmében a zsinati előmunkálatok kellő számban s olyan időben küldessenek le az egyházmegyékre, hogy elkerülhető legyen az a már megtörtént eset, miszerint az egyházmegyék oly időben kapták meg a munkálatot, amikor azt már nem tárgyalhatták. Több tárgy hiányában elnök áldás-kivánás mellett a gyűlést bezárta. Kmf. Gr. Szabó Mihály, értekezleti jegyző. Az egyházmegyei közgyűlés a jegyzőkönyv 2., 3., 4., 5. és 7. szám alatti megállapodásait a főt. egyházkerületre pártolólag felterjeszteni határozta. ÍO. Olvastatott Cseh Gyula egeraljai tanitónak 1901-ik évi január hó 16-án kelt s esperes úrhoz intézett azon értesítése, hogy a mult évi egyházmegyei jkönyv 31-ik pontja alatt jelzett 500 korona alapítványát, melyet neje Szabó Mária nevében is tett, az egeraljai egyház azon okon, hogy arra nem szorult rá,