A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1901. június

— 11 — Tudomásul feljegyeztetik s e jegyzőkönyvi pontnak az illetők részére kiadásával egyházmegyei jegyző meghizatik. I3f. Olvastatott a főt. egyházkerület 1901 : 43. jegyzőkönyvi pontja melyben egyházmegyénk nyilatkozat-tételre hivatik fel az iránt, hogy az 1893-ban kiállított s 20.000 koronáról szóló alapitó-levelét hajlandó-e a pénzkezelési szabályoknak megfelelő uj alapitó-levéllel felcserélni vagy sem ? mert a mostani alapitó-levél pénztári kezelés- és elkönyvelésre nem alkalmas. Az e tárgyban megindult hosszabb tanácskozás után kimondja a közgyűlés, hogy sajnálattal tapasztajla, miszerint a legnemesebb intenciójáért a ft. egyházkerület részéről mintegy méltatlan zaklatásnak van kitéve. Hogy valaki hogyan, vagy milyen alakban hozzon áldozatot valamely szent ügy előmozditsára : azt semmiféle pénzkezelési szabályzattal irányítani nem lehet. A pápai egyházmegye nyomasztó anyagi helyzete daczára is egyedüli volt egyházmegyéink közt, mely a válságos időben lerótta az alma mater iránt hálája és szeretete ujabb adóját 20.000 koronás alapítványával, erejének végső összeszedésével is, az alapítvány kamatait mindeddig pontosan be is fizette s nem szolgáltatott semmi okot arra, hogy alapitó-levele pénztári kezelésre alkalmatlannak tekintessék. Ugyanezért a tartozó tisztelet érzetével kijelenti a közgyűlés, hogy uj alapító-levelet adni nem hajlandó és ha a jelenlegit a főt. egyházkerület elfogadásra érdemesíteni nem méltóztatik, kegyeskedjék azt a pápai egyházmegye szabad rendelkezésére visszabocsátani. Esperes ur szóba hozza, hogy a nagyszámmal beérkezett segélykérvények véleményezés végett bizottságnak adassanak ki. A közgyűlés ehhez hozzájárulván, a bizottság tagjaiul kineveztettek: Fazekas József, Kis József, Jákói Géza, Fodor Gyula és Neupor Béla urak s felkérettek,