A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1900. június

— 25 -hogy volt az összes bevétel 749-09 korona és 60 fillér; a kiadás 656-02 kor. és 24 fillérben állapittatik meg. Maradvány 9307 kor. és 36 fillért tesz ki, ami mindenesetre örvendetes jelenség. Helybenhagyatott ugyan minden egyház számadása, mivel nagy feltünó'ség nem észleltetett, de mégis felhivandóknak látom az egyházakat — ugyancsak általánosságban — arra, hogy mondanának le az elöljárók ama egyháziassággal éppen ellenkező szokásról, hogy egyházi közbizalom alapján elvállalt kötelességeik teljesitése alkalmával ne, napidíjért szolgáljanak az egyházban, hanem elöljárói kötelességből. Nem ok nélkül teszem ezen előterjesztésemet, mert p. o. van egyház, hol minden hivatalos ténykedés jó napidij mellett történik. Kérdés, hogy az az előljáró fizet-e, vagy még ő neki jár az év végével? Felhivandók az egyházak, hogy az egyházi elöljárói ténykedések alkalmával felmerülő költségek vagy töröltessenek, vagy a legkisebbre redukáltassanak. De ne vegyék rossz néven lelkész társaim se, hogy ha egyházaikat a fölösleges kiadásoktól megkimélő magatartásra hivom fel, mert bizony vannak lelkészek, kik a saját szolgálatukra álló legátusnak is pénzért adnak enni! De megemlitem Bödögét, hol veheti ez ama kiadási tételt: „liédére a lelkész helyett 18 korona

1

1 ? Nem mulaszthatom el, hogy köztudomásra ne hozzam Rédének azon tarthatatlan állapotát, hogy az évi számadás lezárásakor mindenféle állami és egyházi adójának kifizetése átmarad a következő évre. Majd a pázmándi lelkésznek a számadásra vezetett azon megjegyzése, hogy a lelkészi és tanitói fizetés leszámolása még nem történt meg, holott annak meg kell történni a számadás előtt. Midőn számvevői jelentésemet ezekben foglalom össze, felhivom a lelkész urakat, hogy a számvevői hivatalhoz a jövőre ne naplót, hanem számadást terjeszszenek fel. Melyek után vagyok Kéttornyúinkon, 1900. junius 10. alázatos szolgája: Köszeghy József, számvevő. A számvevői észrevételekben foglalt megjegyzések a közgyűlés helyeslésével találkozván, felhivatnak az egyházak presbitériumai és lelkészei, hogy az abban kifogá-